Itt első körben arról szerettem volna írni, hogy ha lassan véget ér a távfűtés időszaka, akkor hidegebb idő esetén bizony mindenhol előkerülnek az elektromos radiátorok és a bazi nagy hősugárzók, és ezek majd jól szétégetik a régi, nem megfelelően karbantartott elektromos hálózatot.
Be kell vallanom, nem igazán foglalkoztam az elmúlt időszakban azzal, hogy a blog.hu oldalra kikerült írások mit is “okoznak”. Szerencsére nagyon sok segítséget kapok életem párjától, és így komoly terhek kerülnek le a vállamról.
Azt hiszem ez a téma kimeríthetetlen. És azt is gondolom, hogy direkt így van. Egyik oldal, másik oldal. És tényeket sorolunk ahelyett, hogy kérdéseket tennénk fel. De ez lehet, hogy mindennel így van.
Ha itt a tavasz, akkor irány a kert!
Amikor az időjárás is a kegyeibe fogad, és szép napsütéses időben lehet dolgozni a felhasználni kívánt faanyagon, akkor tudom igazán értékelni, hogy vannak nagyon jó emberek körülöttem, akik miatt ez sikerülhet.
Az elektronika, az azonnali kommunikáció és a példátlan sebességű társadalmi és ipari változások korában, az emberiség által legrégebben ismert fém egyre nagyobb szerepet játszik.
Nemrég olvastam az elektromos autók kapcsán, hogy a Ford olyan szabadalmat nyújtott be, amivel cégek és a hatóság letilthatnák a kocsink bizonyos funkcióit, akár a teljes működését is, sőt…
A sztori nem mostani, és meg is cáfolja azt a mondást, amit erre felénk a nagyvárosban beszélnek, azaz, hogy “azt nem lopják el, amivel dolgozni kell”. Na ez nem mindig igaz.
A Hello Kitty után szabadon: Hello Péter…
A történet egy kellemes délutánon kezdődött. A bevásárló objektum melletti parkolóban, a kocsiban élveztem a pillanatot, hogy most is időben végeztünk, és “szabad” lesz a péntekem.
A gyermekeim oktatási intézményében (jól van na, le akartam így írni, pc-nek, azaz politikailag korrektnek kell lenni) mi is megtartottuk a télűző népszokást: farsangoltunk.
Az évek során már nagyon sok típusú panellel találkoztam. A valóságban panelnek hívjuk azt is, ami nem is az, és zsaluzatnak azt, ami meg aztán végképpen nem az. De a lényeg a lényeg, mindenki érti: “Panellakás? Nem könnyű szerelni.”.
És igen! Elektromos sárga virág újratöltve! Idén új év, új lehetőségek. A tavalyelőtti “gaz” után (mert tényleg azt küldtek Németországból), tavaly már megmaradt az egyik fajtából 4 növényke, a másik fajtából pedig 5.
Súlyosnak gondolhatnám a helyzetet, de lehet, hogy ez csak a felgyorsult világ és a modernitás velejárója. Abban a világban, ahol podcastek, videók és hangoskönyvek vesznek minket körül, valóban nehéz megtalálni az olvasás helyét.
Gondoltátok volna, hogy Európa országaiban csak minden 5-ik háztartásban található valamilyen okoseszköz? Vagy inkább: gondoltátok volna, hogy Európa országaiban már minden 5-ik háztartásban található valamilyen okoseszköz?
Tipikus eset a mostani. Úgy érzem és úgy is gondolom, hogy félve a lehetséges tetemes költségektől, sokan egészen addig nem hívnak szakembert, amíg már olyan mértékű a probléma, hogy az olcsón kezelhetetlen.
Találkoztam ezzel már korábban is. Körülbelül 2 éve voltam egy ingatlant felmérni elektromos felújítási szempontból egy esős (és meglepően hideg) október elejei napon, kora reggel.
Sokszor halljuk tévében, rádióban és sokszor találkozunk vele leírva is, hogy egyetemes szolgáltatás, meg hogy egyetemes szolgáltató. De mit is jelent ez pontosan?
Van ennek az egésznek egy komolyabb bohózat jellege is. És amolyan kenyeret és cirkuszt a népnek. Mert miért is áldoznánk a kiszámíthatóság és következetesség oltárán?
És igen, végre ezt is megértük, és végre nyugodtan le is írhatom: megszűnt az anyaghiány. A megértéshez azonban kicsit vissza kell utaznunk az időben, és rögzítenem kell a témát is: A TELJESÍTMÉNYBŐVÍTÉS.
Én magam is láttam, az eset még januárban történt a Faluház nevű “település” hátsó parkolójában. Több helyen is előfordul, de úgy igazán veszélyes csak most lett. Fontos kiemelnem, hogy simán lehet, hogy a tulajdonos csak a csomagtartóban található telefonját töltötte, és emiatt volt ott ez a hosszabbító.
Elsősorban a tegnapi íráshoz kanyarodik vissza a téma, de egyben elő is készíti a holnapit. Ha végül is teljesen leállnak a nem elektromos autók gyártásával, és a lakótelepi lakások tulajdonosai is nagy számban (még ha nem is mindenki) vásárolnak és tartanak villany járgányokat, akkor adódni fog a probléma: hol töltsék éjszakára?
Sokszor keresnek meg olyan kérésekkel, amiket ugyancsak sok esetben komoly fejvakarás követ. A mélázás oka az, hogy sajnos nem minden esetben tudom elmondani egy-egy egyszerűnek tűnő feladat bonyolultságát.
Hogy hogyan? Hát leginkább gyorsan. Vagy még inkább: gyorsan, hatékonyan és jól. Esetleg számolva a későbbi lehetőségekkel. Lehet, hogy nem sok köze lesz az írásnak a valósághoz, szakmainak pedig végképp nem lesz majd mondható.
Abszolút kedvencem. Valami furcsa ok miatt az embereknek nem szúr szemet. De akinek igen, annak nagyon. És általában a legelső kérés ennek “eltüntetése”. Igen, a ruhaszárítóként lógó lámpa zsinórokról van szó.
A következő jel, amiből arra következtethetünk, hogy az éppen megtekintett lakás (legyen az akár, akár tégla, de akár családi ház is) még nem esett át korszerűsítésen, az az egész hálózat szíve: a lakáselosztó. (Találkozhatsz vele még sok néven: elosztó, elosztó doboz, kismegszakító tartó, elektromos skatulya – volt egy-két kifejezés, amire pislogtam csak.)
Hogy mi képezi az alapját annak, hogy százalékosan meg tudom határozni, hogy egy-egy adott jel vagy jelenség azt mutatja, hogy nincs felújítva a lakás elektromos hálózata? A válasz nagyon egyszerű: az elmúlt több mint 10 év és 2.000 + lakás.
A cím megtévesztő lehet, mert nem magára a panellakásra vagy a panelházra, mint épületre gondolok. Arról azért könnyen megállapítható mindenkinek, hogy nincs felújítva.
Sajnos újra aktuális a téma. Bár nem szeretek erről beszélni, mert szomorú (egyben elkeserítő), de muszáj hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy bizony az áram veszélyes. Nem látjuk, nincs illata, mégis halálos lehet.
A cím megtévesztő lehet, mert csak kiindulási alapja egy ténynek, ami felett sokan elsiklottak tavaly év végén (többes tapasztalatból tudom). Ugyan a szolgáltatók elviekben minden ügyfelet értesítettek, ennek ellenére lettek “áldozatok”. Nem hibáztatok senkit sem, teljesen lényegtelen, és minden helyrehozható még.
Ez most egy kis kulisszatitok. Bár a videó sorozat neve Dzsungel Reggeli, mert a teljesen eredeti tervek szerint a hajnali “beutazások” alatt kerülne felvételre. De sajnos hajnalonta még olyan sötét van, hogy a felvétel minősége nem az igazi (és még enyhén fogalmaztam).
– Petikém, fel. Fel kell. Nincsen nekik ejszen más választásuk. Persze van, de azzal beleállnak a földbe. Meg mink is Petikém. De akkor gyüttök velem nyugatra – hangzott el egy beszélgetés a múlt hét elején, ami egy egyszerű pici cikk okán született, ami aztán újra felfújta a napelem lufit.
SOK PÉNZT JELENTHET INGATLANVÁSÁRLÁSNÁL: VILLAMOS BIZTONSÁGI FELÜLVIZSGÁLAT
Bicskanyitogató bejegyzés következik, mert horror amit látok. Egyszerűen nincsen rá jobb szó. Személyes tapasztalataim is igen szerteágazóak ebben a témában, de elég csak felmenni adott fórumokra, szétnézni közösségi média csoportokban. Horror amit látok.
Be kell vallanom, hogy az év első hetében furcsa érzéseim voltak. Ennek elsősorban két oka volt. Az egyik az én lelki békém, a másik azok a válság jelek (bár lehet inkább visszaesést mondanék), amik mellett nem mehetünk el azért szó nélkül.
Írtam múlt héten a ChatGPT-ről, mert megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye egy adott témában, és nem tudott pontos választ adni. Legalábbis szakmai és panellakás szemmel nem volt megfelelő a válasza. Laikusként azonban hihetőnek tűnt…
Az 1980-as évek elején-közepén születettek még szinte bizonyosan emlékeznek a címben szereplő eszközre. A keverőtárcsás mosógép. Valamelyik nap láttam egy felmérés alkalmával.
Egyszerűen muszáj volt. Annyit olvastam már róla, hogy ki kellett próbálnom nekem is. Haladni kell a korral. Megkérdeztem hát a ChatGPT-t: “Kérlek írj nekem cikket a panel lakások villanyszerelése témájában”.
A tegnapi írás közben jöttek a gondolataim azzal kapcsolatban, hogy már tavaly sok helyen olvastam a hidrogén autózásról és ennek az elektromos autókkal való összehasonlításáról.
Erről érintőlegesen magam is írtam, de most azért már sokan felkapták a fejüket a tényleges tapasztalatok alapján.
Szépen lassan tisztul a kép a villamos biztonsági felülvizsgálatok körül. Tudjátok (korábban írtam is róla, lehet, hogy olvastátok és rémlik is valami) ez az a jogszabály, ami kötelező, de mégsem az.
Olyan rég volt bármi hír erről (meg hát én magam meg is untam a nagy felhajtást és talán mindenki (is)), úgyhogy egy minap megjelent cikket idézve felelevenítjük kicsit az ügyet.
Egyik kedvenc sportágam a jégkorong. Valamikor az ezredforduló táján találtam rá az élvonal meccseire, úgy emlékszem pont egy világbajnokság alkalmával. Mint kiderült, itthon is van, még válogatott csapat is, de akkor ez még egy szűk réteg kuriózumnak számító sportja volt.
Van ez a teljesítménybővítés dolog. De ha még pontosabb akarok lenni, akkor van a H tarifás mérés dolog. Tudjátok, ami most nagyon gazdaságos lesz, mert olcsó az áram, és azzal olcsóbb lesz fűteni, mint a gázzal.
Ha esetleg szoktál korán a pékségbe vagy a sarki kisboltba, esetleg nagyboltba járni, akkor biztosan találkoztál a “munkások” hadával. Ez általában nagyobb építkezések közvetlen környezetében, vagy a város szélén található nagyobb áruházak környékére jellemző.
Ami biztos egy kihívásokban és sikerekben gazdag életet élő villanyszerelő vállalkozó számára, hogy minden egyes időpillanata szépen be van osztva. Szerencsére ebben jut hely a családra is, és életem párja révén segítségem is bőven akad.
Bár csökken az áruk, az elemzők szerint a piaci kínálat növekszik, míg a kereslet csökken. Ez vélhetően további árcsökkenéshez vezet majd, de ez azonnal ki fog derülni, ahogy haladunk előre az időben.
Egyik nagy félelmemet osztom meg most veletek. Mint villanyszerelő igen, nagyon vágyom egy villanyautóra. (Igen, igazából szétszedném, mint gyerekkoromban az elektromos kütyüket.)
Hellyel-közzel követem az elektromos autók sorsát és piacát is. Egyelőre nem találom gazdaságosnak az elektromos autóra váltást, de vélhetően nincs messze az idő, hogy meglépjem én is. A világ alakulásának függvényében valószínű a következő verdánk már az lesz.
Emlékeztek még a tetriszre? Vagy a kis kézbe vehető videojátékok első generációjára a kvarcjátékokra? Igazi retro érzésű nosztalgia hetet tartok most.
Gyermekeim iskolájában létezik egy úgynevezett trimeszteri projekt. Ez azt jelenti, hogy egy adott időszakban a gyerkőcnek el kell készítenie egy általa kitalált témakörben egy “bemutatót”.
Szerintem sokan emlékeztek még a Dragon Ball mesére. Annak idején délutánonként vetítették, nagyjából pont úgy ért haza az ember fia az iskolából. Aztán betiltották, majd átkerült egy késő esti időpontba. Még hellyel-közzel azt is néztem, de már egy idő után az alvás fontosabb volt.
Azt hiszem le lehet írni, hogy milyen mesét is olvasunk esténként a gyerekekkel. Ez egy tengeren hajózó egérről és kalandjairól szól. Most nem igazán emlékszem rá pontosan, hogy ebben olvastam-e korábban Szent Elmo tüzéről, de talán nem is lényeges.
Egykori oktatóm kedvenc mondása volt. Ezzel szerette volna bennünk nyomatékosítani, hogy ha már csinálunk valamit, azt csináljuk jól és biztonságosan. Hiszen, ameddig nincs baj, addig nincs baj.
Be kell vallanom, imádom az összeesküvés elméleteket. Nem tudom, hogy ez hogyan alakult ki nálam, lehet én magam is sokat gyártottam belőlük egy adott életszakaszban. Ahogy a South Park egyik epizódjában mondják: “Mindennek megvan a maga helye és ideje: és ez az egyetem.”
A tegnapi – Mi lenne, ha megszűnne a villany? – íráshoz kapcsolódóan írok most erről. Mi is volt a Carrington-esemény? És mi a jelentősége mai szemmel?
– Mi lenne Péter? Mégis? Most mit parázol? Nem lenne munkánk. Aztán? Kimegyünk külföldre és kész. – mondta egy kedves volt kollégám, aki a maga egyszerűségével megoldotta ezt a problémát.
Fú de utáltam ezt a mondást! Kisiskolásként még nem érintett, de gimnazistaként már nagyon is.
Kapcsolódva a tegnapi – Építsünk weboldalt – írásunkhoz, egy érdekességet osztok meg veletek. Az idei év végi weboldalakkal kapcsolatos projektünk a villanypeter.hu véglegesnek nevezhető formájának
Miközben az év végi rohanás mellett nem sok mindenre maradt időm/időnk, mégis egy kis weboldal tervezésnek bele kell férnie.
Imádom az évnek ezt az időszakát. Mindig komoly munka előzi meg, hogy mindent is lezárjunk és ne maradjon semmi sem a következő évre.
Meglepő, ugyanakkor nem véletlen. Az első dokumentált kimondottan a karácsonyfa díszítésére használt elektromos izzósor – írd és mondd – 140 éve jelent meg a “piacon”. 1882-ben Edison társa, Edward Johnson Manhattanben már kimondottan a saját fenyőjét díszítette az erre a célra készített 80 égőből álló izzósorával.
Az eredeti terveimnek megfelelően Lappföld éves (vagy inkább a szezonbéli) áramfogyasztása érdekelt volna. A télapó kis faluja tulajdonképpen egy városa mellett fekszik, annak egy külső része.
– „…nem töltesz fel videókat véletelenül a TikTokra?” – kérdezte tőlem a srác pénteken, amikor a suli tornatermében szerelték a hőszivattyúhoz tartozó csöveket, és én kíváncsiságból lementem megnézni a fejleményeket.
Bár amikor ezeket a sorokat írom, éppen felkelt a nap, és úgy néz ki, hogy sütni is fog végre egy kicsit. Tiszta az égbolt, éjszaka havazott is. Igazán ránk fér. Nemcsak a D vitamin termelésünk és jókedvünk okán, hanem hogy némi mannát termeljen a szegény napelemeseknek.
Tartja a mondás, hogy minden technikai probléma orvosolható, ha van nálad WD40 és/vagy zöld-sárga szigetelőszalag. Be kell vallanom, előfordul, hogy ideiglenesen én is használom mind a kettőt.
Gyerekként imádtam a viharokat. Na nem azért mert pusztítottak (illetve hát gyerekként ez még nem igazán jutott el a tudatomig), hanem mert a jelenség, ami kísérte őket, igazán látványos volt. Nagyon szerettem nézni.
Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki nem olyan régen felhívott. Megkérdezte, hogy esetleg tudok-e számára munkát. Elmesélte, hogy az elmúlt időszakban nagyon nehéz az élete, egyszerűen eltűntek az ügyfelek.
Valóban nem. Eddig csak azt hittem ez “urban legend”, azaz városi legenda. Hiszen ki lenne olyan „merész”, hogy egy panel mellett az emeletről a kínai hosszabbítóval az elektromos autóját tölti?
Talán sokan ismerik azt az érzést, amikor hajszárítás után a csaphoz, vízhez vagy szinte bármilyen tárgyhoz hozzáérve csípést érzékelünk egy pattanó hang kíséretében, és elrántjuk a kezünket? Ugyanez tapasztalható néha a bevásárlókocsin is.
Nem is igen értek hozzá abban a mélységben, ahogyan kellene, nem is követtem úgy az eseményeket, hogy arról érdemben nyilatkozni lehetne. De hogy már nem is lehet kibogozni, hogy ki kivel, mikor, hol, miért és most akkor mi a nyavaja is van…
Minden jól sikerült munka után felmerül az ügyfeleink részéről, hogy miért is nem alapítunk generálkivitelező csapatot, mert ha mindenki olyan profin csinálta volna a dolgát, mint mi, akkor minden rendben lett volna.
Nagyon szeretek munka közben különböző hanganyagokat (újabban pedig podcast-eket) hallgatni. Főleg tanulni szeretek így (van amit előre én mondok fel magamnak), akár szakmai, akár egyéb dolgokról legyen szó.
Címnek inkább azt szerettem volna adni, hogy “A lámpa varázshatalmú szelleme”, de az nem fedte volna le igazán mondanivalót. A történet a múlt héten történt, amikor a munkáink többsége szerelvényezés volt.
Még kicsit visszatérve a tegnapi napelemes-leállításos írásomra, illetve azt ezt ihlető podcast-re, egy fontos dologgal találkoztam. Teljesen “véletlenül” dobta fel az egyik közösségi médium a régi bányász vasutakhoz tartozó kiállítást.
Kedves barátom hívta fel a figyelmem egy videóra, ami az elmúlt időszak “lerágott” csontjáról szól. De nem akárhogyan, hanem idősebb szakemberek szemével. Akiknek már mindegy, hogy mit mondanak. (ergó nem kell pc-nek, azaz politikailag korrektnek lenniük, hogy ne bántsanak meg a véleményükkel senkit)
Teljesen ledöbbentem villanyszerelőként, bár semmi okom nem volt rá. A kapcsolók és konnektorok szerelése közben beszélgettem ügyfelemmel, és bár ő műszaki ember, a felesége egyáltalán nem az.
Felmerült kérdésként az utóbbi időben több volt és jövendőbeli ügyfelünk révén: kell-e új, energiatakarékos eszközöket vásárolni? Megéri-e egyáltalán?
Lassan közeledik az évvége, és beköszöntöttek a hidegebb idők is. Az előbbi majd a különböző “évfordulók” miatt, utóbbi pedig a villamosenergia-fogyasztás alakulása okán lehet/lesz érdekes.
Szeretem a statisztikákat, valószínű, ha nem villanyszerelő lennék, különböző adatokat bújva, összehasonlítgatva őket, trendeket, megfigyeléseket végezve dolgoznék. Egyik heppem ezen kívül a fogyasztás tényleges mérése (hepp = személyes hóbort).
Túl sok újdonságról beszámolni nem lehet ezen a téren, ami történt, megtörtént. Szánalmas, és rémisztő, hogy folyamatosan esnek ki a csontvázak szekrényből. Persze ezek azért olyan csontvázak, amik már korábban ott voltak a szekrényben, ki is estek onnan már egyszer-kétszer.
Vannak dolgok, amiket kötelező felhúzni. Egyszerűen muszáj, mert ha nem, akkor büntetés lesz a vége. Vagy kinéznek. Vagy lelkiismeret furdalásod lesz. Vagy probléma lesz a felnemhúzásból egy idő után.
Hihetetlen dolog történt velem a múlt hét péntekén. Nagyjából már a munkaidő vége felé jártunk, amikor csörgött a telefonom. Persze nem tudtam oda rohanni, de szerencsére láttam ki keresett.
Érdekes tapasztalat az elmúlt időszakból, érezhetően megnőtt a bizalmatlanság. Ez szinte biztosan két dolognak szól: egyrészt az emberek pénze egyre kevesebbet ér, emiatt jól megnézik, kinek adják oda. Másrészt annyi mindent lehet hallani és olvasni internetszerte…
Kedvenc sportom. Valamikor a 2000-es években fedeztem fel magamnak azt a blogot, ami egyébként – egy másik formában ugyan – de mindmáig létezik. Ennek kapcsán már a tévében is néztem a meccseket.
Úgy gondolom, hogy gondolok valamit. És ha gondolok valamit, akkor azt – vállalva a kockázatot -, el is lehet, és érdemes is elmondani. Mivel ez a kérdés sokszor felmerül, lehet, hogy érdemes tisztán látni benne.
Ebben ismerőseim, akik ingatlannal foglalkoznak, valószínű vagy megcáfolnak vagy megerősítenek. Ezek szigorúan az én tapasztalataim az elmúlt időszakból, az én beszélgetéseimből és felméréseimből adódik a következtetés.
Van pár okos eszköz a tulajdonomban. Elsősorban azokat preferáltam, amik mérni is tudják a fogyasztást. Több okból is foglalkozom ezzel a mérős témával. Elsősorban a panellakásokban adott teljesítmény kimaxolása miatt.
A tegnapi gondolatot tovább fűzve egy érdekes megállapítást tettem magamban. Biztos vagyok benne, hogy van, aki nem osztja a nézeteimet. De ez nem is baj, sőt…
A ‘70-es ‘80-as évek villany szempontjából a feltörekvés időszaka volt. Akkoriban egy panellakás – bár több sebből vérzett – komoly modernitásnak számított. Főleg azokon a területeken, ahol nem vezették be a lakótelepre a gázt (ilyen többek között Gazdagrét).
“Nincs itt semmi látnivaló, kérem oszoljanak!” – avagy aki beadta, beadta, aki nem, az nem. Bevallom, még én is tettem vele egy próbát (mint regisztrált villanyszerelő a másik oldalról is), de 3-4-szeri próbálkozásra sem sikerült behozni a megfelelő oldalt. Amikor meg bejött, kiírta, hogy ilyen-olyan hiba.
2019-ben volt az első. Ekkor még csak a villamos energiát termelő erőművek és távhőt előállító fűtőművek, illetve látogatóközpontok nyitották meg kapuikat a nagyközönség előtt.
A múlt héten egy olyan típusú panellakásban dolgoztunk, ahol ügyes kezű felhasználók megoldották a rezsicsökkentést. Sajnos részleteket nem árulhatok el, tippeket sem szeretnék adni, de ez a közös falak egyik csodája.
Korábban is írtam már róla, de korunk egyik nagy problémája (és jelen pillanatban minden is erről szól) a növekvő energiaigény. Egy véges univerzum véges erőforrásait használva lehet most mentünk el falig?
Az energiaválság kellős közepén (bár néhányunk szerint a feketeleves csak most jön, ahogy megyünk bele a télbe) felmerül a kérdés, hogy mennyit is ér az energia. Hát nézzük meg, hogy mire is elég 1 kWh energia.
Nagyon szeretem a közösségi média felületein a különböző csoportokat. Minden témában (is) mindenki mindent (is) tud, és jó olvasni a bennük található tartalmakat. A minap a 20-ik kerületben, egy panelfelújítás alkalmával is ezt tettem ebédszünetben.
Több megkeresés érkezik hozzánk ebben a témában is. Számolós írás következik. Csak hogy ilyen is legyen, és megpróbáljam megértetni, hogy szerintem miért nem éri meg.
Utópisztikus gondolatnak tűnhet, bár egyáltalán nem biztos, hogy megoldhatatlan. Ha jól emlékszem egy korábbi beszélgetésre, akkor Ausztráliában működik is ez, vagy valami hasonló már. A megoldás módjairól a digitalizáció terén szakértő Digital Pedro barátom bizonyosan többet tudna mondani.
Az elkövetkezendő időkben az energiatudatosság magasabb szintjeire kell lépnünk. Ha nem tesszük ezt meg, fájdalmas tapasztalataink lehetnek.
Időnként előkerül, és olyankor mindig nagyot megy a közösségi médiában, az a Robert Boschnak tulajdonított mondat, miszerint – „Nem azért adok magas fizetéseket mert sok pénzem van. Azért van sok pénzem, mert magas fizetéseket adok.”.
Ténylegesen, bármit is olvasol, bármit is nézel, hallgatsz, mindent lehet olyan pc (political correctness – politikailag korrekt, ami nem bànt meg senkit) módon megfogalmazni, kiforgatni, hogy az egyszerű júzer (vagy ahogy a lányom félreértette: lúzer?), a felhasználó nem tud kiigazodni rajta. A mostani nagyon nagy visszhangot kiváltó döntéssel kapcsolatban is ez van.
Az elmúlt időszak történéseit figyelembe véve, és a ránk váró dolgokat is előrevetítve, még mindig azt kell mondanom, hogy az elektromos társadalom korát írjuk. Lehet kéne neki egy jobb nevet adni egyébként.
Így kezdődik az a zeneszám, amit a vizes sztorink ihletett. Nagyon kedves barátomat annyira megfogta a sztori, hogy úgy döntött, muszáj ezt dalban is közre adni. Jó kis punk zene, mi is visítottunk a nevetéstől. És ahogyan a hangzás és a szöveg visszaidézte az eredeti történetet…
Amíg az ember nem vesz ingatlant, nem igazán találkozik az Energia Tanúsítvány nevű dokumentációval. Alapesetben nem is igazán érhető, hogy mi van benne, de egy kis utána olvasással sok mindenre rámutat, ami érdekes lehet számunkra az adott házzal/lakással kapcsolatban.
Nemrégiben felmerült ez a kérdés, és egyszerűen nem tudtam megmagyarázni, hogy nem fog. Mármint a vezeték kiégni a falban. Főleg nem egy betonfalban. És főleg nem egy panelban.
Ami biztos, mert látható, olvasható, tapasztalható: megszűnik a szaldó. Úgy érzed, hogy már döntöttek is ez ügyben, a miniszter már nyilatkozott is. A te érdekedben – mondta. Ajánlod is neki, hogy így legyen!
Nagyon kedves barátom osztotta meg a tapasztalatát velem a bojlerével kapcsolatban nemrég. Bevallom, ez nálam sem volt fókuszban, és ennek alapján én is megteszem a szükséges lépéseket.
Elérkeztünk a legsarkosabb problémához abban az esetben, hogyha az energiafelhasználásunkat át szeretnénk állítani.
Amit fontosnak érzek kiemelni az elmúlt időszak tapasztalataiból, az az, hogy nem szégyen, ha az ember nem ért valamihez. Sőt, mindenhez is nem lehet érteni. DE!
Kis zavart éreztem az erőben az elmúlt pár hétben. (Igen, sok Star Warst is néztünk, ez is tény.) Nagyon nehéz időszak volt, de azt hiszem mindenkinek. És még nincs is vége.
Nem lehet elmenni szó nélkül az elmúlt időszak eseményei mellett. Ha csak szűken a tényeket nézzük (már amiről információnk van), akkor is elég aggasztónak tűnik a helyzet.
Az energiaárak megállíthatatlannak tűnő emelkedése okán, igen jövedelmező, bár költséges “biznisz” lett erőműveket létesíteni. Bár a “létesíteni” szó nem is igazán állja meg itt a helyét, a lényegen nem változtat.
Vas megye, a Rába folyó mellékága. Ikervár falu a közelben. Magyarország első vízerőműve, mely napjainkban is üzemel. Nemrég teljesen megújult, múzeumként is funkcionál.
Az őrhalmi kertvégi patakban már víz sem nagyon van, nemhogy erőművet telepítsünk rá. Pedig gyerekkoromban még volt benne víz (hol több, hol kevesebb, bár már akkor is voltak nyarak, mikor nem), ott kezdtünk el békákra horgászni, és volt, aki egy kis duzzasztást is csinált hozzá a focipálya környékén.
Nem is olyan régen beszéltem pár szót egy szegről-végről ismerőssel. Nagyjából egy időben kezdtük azt a villanyszerelős dolgot, de ő más irányba orientálódott már akkor. Ezt most megírom, ez is Magyarország.
“Hát Péter, betelt a pohár! Se burkoló, se festő, se semmi! Itt állok az anyaggal, és nincs aki fel- és lerakja! És így kicsúszom a támogatás-visszaigénylésből!”
Azt hiszem múlt hét pénteken adtam fel idén először azt, hogy észérvekkel elmondjam (netán még számokkal is alátámasszam), miért butaság az, amit a telefon másik oldalán kitaláltak.
A válasz igen is, meg nem is. Ezt több szempontból is meg kell vizsgálni, és a folyamatokat nem láthatjuk előre, maximum sejthetjük. Fontos, hogy itt csak az áram áráról beszélünk, a kapcsolt rendszerhasználati díjakról (aminek egy része szintén a fogyasztási mennyiséghez van kötve) nem.
Sajnos sokunkat érint a rezsicsökkentés csökkentése, és még mindig nem látjuk pontosan, hogy akkor mennyi is az annyi (mi például nem kaptunk még számlát!, hozzánk nem ért még ide). Bár sok a bizonytalanság, de már most megtehetjük, hogy segítünk magunkon.
Köszönöm a sok visszajelzést az írásaimmal kapcsolatban. Sajnos nem mindig van időm reagálni a felvetett gondolataitokra, és a közösségi média platformok sem jelzik mindig egyértelműen, hogy mi is történik egy-egy cikk kapcsán.
Fussunk ezzel a témával még egy kört, mert egy picikét sok vele kapcsolatban a tévhit. Ami biztosan 100%, hogy itthon a konnektorba dugható változatok tiltottak. Mégpedig a szolgáltató által.
Nemrég egy elemzésben olvastam, hogy míg nyugaton a rezsiköltség az átlag emberek jövedelmének 5-6%-át teszi ki, ami kb. 15%-ra emelkedik majd, addig nálunk Magyarországon ez a szám 15%, és ez fog megemelkedni 30-40%-ra.
Körülbelül 10 napja jelent meg a hír: a távhővel fűtők sem ússzák meg a rezsiemelést. Logikusnak tűnő számításokat közöltek a gázáremelkedés okán megemelkedő távhő költségekről is.
Sokszor szerepelt az elmúlt időszakban a hírekben a Balkon Kraftwerk nevű cég fejlesztése a balkon szolár. Ez tulajdonképpen egy vagy több kisebb méretű napelem panel, a hozzá tartozó csatlakozókkal és mikro inverterrel.
A rezsicsökkentés csökkentése okán a különböző trükkök, eszközök és fogyasztáscsökkentő gépek használatának a reneszánszát éljük.
Végülis „csak” két hónap volt, ugyanakkor a jelen pillanatban azt gondolom, hogy én voltam a naiv. Szeretem az összeesküvés elméleteket, meg is írtam az elképzelésemet múlt hét hétfőn arról, hogy szerintem mi lehet a késés oka. Ugyanakkor minden jó, ha jó a vége.
Gyorsan elszaladt a nyár. Több szempontból is emlékezetes maradt: a különböző rendkívüli helyzet kialakulása (hazai, nemzetközi egyaránt), az ehhez való alkalmazkodás, és az emiatt bekövetkezett érdeklődés kezelése miatt.
Rögtön hozzáfűzni valóm van: én a saját szememmel ilyet még nem láttam, csak tanultam róla. A leírt “folyamat” csak feltételezés, teljesen logikus magyarázat a felmérés után adható, de az kicsit később lesz. A nyár végi viharok során a villámlás megtette a hatását.
Iszonyúan fontossá vált napjainkban (de nem csak nálunk, hanem más országokban is) az energiatakarékosság. Az környező események, a különböző következmények együttesen határozzák meg mindennapjainkat. Ennek egyik sarkalatos pontja az energia-, az áramellátás.
Mivel egyre többet hallani arról, hogy nem lesz gáz, illetve pontosabban fogalmazva gáz lesz, ha nem lesz elég gáz a télre. Fontos írni erről, hogy elkerüljük a pánikot.
Hétközben rájöttem, hogy én egy „birka vagyok”. Sajnos vannak olyan szituációk, amikor ezt ki kell mondanom. És ez most egy ilyen szituáció volt. És rá kell világítanom a birkaságom mivoltára is.
Ezzel kapcsolatban sokat olvasgattam (és számolgattam is) korábban. Amikor autónk cseréjéhez közeledtem bizonyos okok miatt, már nagyon gondolkodtam az elektromoson. Akkor még, 2018/2019 fordulóján nem érte meg. Se így, se úgy.
Egyre többen, és egyre inkább számolni fognak. Sajnos van mit. Talán a tudatosság szintjén emelni fog, ezért nem gondolom feltétlenül rossznak ezt a dolgot. Vagyis inkább, úgy mondanám, hogy: megkerestem a jót a rosszban.
Tény, ami tény: az elektromos áram kultúrájában élünk. Működik-e még valami az életünkben, ami nem köthető hozzá, és fontos számunkra? Persze mondhatni, hogy előtte is volt élet, és ez igaz is.
Nem mai történet, de mindenképpen tanulságos. Ha másnem olyan szempontból, hogy mit és hogyan ne használjunk egy régi típusú hálózaton. Vagy ha mégis kedvünk szottyan odahaza ily módon a négy fal között egy kis fizetéskiegészítésre, legyünk tisztában azzal, hogy ezek a hálózatok nem erre valók.
Itt vagyunk újra, eltelt megint egy egész hét. Szépen és szerteágazóan sütött a nap a korábbi esők után (amire a kertnek meg mondjuk nagyon nagy szüksége volt). És milyen jó lett volna ezt a napocskát és az általa biztosított sugárzást “munkára fogni”.
Lehet ezért a kijelentésért sokan meg fognak kövezni. Nem gondolom, hogy ördögtől való lenne ez a gondolat. És ha nagyon pontos szeretnék lenni, akkor nem feltétlenül a lakásra gondolok, hanem a méretére.
Ez a dolog úgy fest, hogy a rezsicsökkentés csökkentésének bejelentése óta igencsak megnövekedett azoknak a megkereséseknek a száma, akik teljesítményt szeretnének bővíteni. Napi 4-5 megkeresés
Panellakások esetén sok a tévhit (és egy berögzült valakitől hallottam egy történet) a lehet/nem lehet dolgokkal kapcsolatban. Egyike ezeknek az, hogy szabad-e furkálni? A másik kettő: a vésés és a horonymarás.
A “napelemista kalandok” rendesen csúszik, mert sajnos még mindig nincs itt, aminek itt kellene lennie. A legnagyobb baj ezzel kapcsolatban az, hogy az erre szánt idő ezen a héten letelik. A paneldzsungel ébred, és belevetve magamat a lakótelepek életébe, nem lesz időm ezzel foglalkozni.
Nem lehet elengedni ezt a témát, mert most a fél ország (na jó, inkább talán csak a félnek a fele) ezen pörög. Gyorsan megírom, hol is tart a projektem, hátha segít azoknak, akik éppen dilemmáznak a telepítésén.
Én nem tudom ki hogy van vele, de imádom a munkámat. Bár van olyan része, amit már nem 100% örömmel csinálok (a poros-piszkos feladatokra gondolok elsősorban). De ezekből szerencsére – kiváló helyismerettel és rengeteg knowhow-val rendelkezve, – nincsen már sok, így gyorsan “túl lehet esni rajta”.
Nagyon kemény az élet. Felelősen gondolkodó vállalkozóként pedig, aki több ember megélhetését, és ezáltal több család életét is befolyásolja így vagy úgy, még nehezebb. Egyszerre figyelni arra, hogy jó legyen mindenkinek: munkatársaknak és ügyfeleknek egyaránt
Amellett, hogy az utóbbi időben a hiszékenység vámszedői újra gyűjtik a skalpokat, mindig is voltak kóklerek. Kíváncsiságból rákerestem a jelentésére, és meglepődve olvastam, hogy a kókler nem a hozzá nem értő vagy a rossz munkát végző ember szinonimája.
Végre egy kis kikapcsolódás. Úgy érzem ez már járt nekem az utóbbi idők nagy hajtása után. Jólesett “elbújni” a világ elől. Úgyhogy aki esetleg nem ért el, attól elnézést kérek, és a héten minden elmaradásom bepótolom.
Nem lehet elengedni ezt a témát, mert most a fél ország (na jó, inkább talán csak a félnek a fele) ezen pörög. Gyorsan megírom, hol is tart a projektem, hátha segít azoknak, akik éppen dilemmáznak a telepítésén.
A panellakások villanyszerelése nem egyszerű szakma. No nem csak amiatt szeretem, mert sajátos látásmódot, eszközöket igényel és sok-sok munkaórával hihetetlen tapasztalatot lehet szerezni.
Nem lehet elengedni ezt a témát, mert most a fél ország (na jó, inkább talán csak a félnek a fele) ezen pörög. Gyorsan megírom, hol is tart a projektem, hátha segít azoknak, akik éppen dilemmáznak a telepítésén.
És igen. Kezdődik a házi barkács kurzus! Indul a panellakások napelemesítése. De ha kérdezik, nem én adtam az ötletet! Sőt! Csak finoman megjegyezném, hogy mások már a YouTube-on és a TikTok-on is “osztják az észt”.
Visszatérve a tegnapi kitérő után a napelem témára, kiderült ám, hogy hol van elakadva a három hete megrendelt rendszerem. A rezsicsökkentés csökkentése után olyan szintű kereslet indult meg a napelemek minden alkatrésze után, hogy hiány alakult ki a piacon.
Az első telefonáló az idős nagyszüleinek vett panellakást, és ezt szerette volna rendbehozatni “áram ügyileg”. Hogy végül talál-e kivitelezőt a következő két hétben, az erősen kérdéses, de a szándék megvan.
Tegnapról folytatva: sem a visszatáplálós, sem a szigetüzemű napelemes rendszer nem az igazi számomra. Így hát a választás az úgynevezett hálózatos szigetüzem lett. A teljes fogyasztásunkat lefedő mennyiséget telepíteni nem tudtam volna (fizikailag nincs elég felület, földre pedig nem teszem).
Régóta (másfél-két éve) játszom a gondolattal, hogy a tetőre varázsolok valamilyen eszközt, ami hasznosítja a nap energiáját. Vacilláltam a napkollektor (ami a vizet melegíti) és a napelem (ami áramot termel) között.
Amikor az ember nyitott “házban”, falak között dolgozik, nem csak a nagy meleg az ellensége. Bár ha belegondolok, akkor ezek az élőlények semmiképp sem ellenségek, de néha igazán kellemetlenné tudják tenni a munkát.
Hát azért a nyugis hét nem indult nyugisnak, és bizony egy furcsa eset miatt. Régebben történtek érdekes események az életünkben, és emiatt a szóbeli megállapodásokat mindig írásban is megerősítjük, és ezt kérjük ügyfeleinktől is. A szó elszáll…
Végre… Bár dolgozom még mindig, mint egy güzü (güzü: keményen dolgozó ember, aki magát nem kímélve szorgoskodik). De a héten már végre látom a végét, és kevésbé húznak fel más szakmák csúszásai.
Tegnap érintettem már az utolsó mondatommal azt, hogy rövid távon külön “iparág” jöhet létre a rezsicsökkentés csökkentése utáni tényleges rezsicsökkentésre. Lesznek majd valódi megoldások, és természetesen lesznek csoda módszerek.
Kicsit késve (egyszerűen még mindig túl sok a munka, és a napi események követése is megvan, de nem jut időm ezeket mélyrehatóbban átgondolni), de reagálnom kell a múlt heti eseményekre.
Tegnap röviden leírtam a rezsicsökkentést, talán sok újat nem tudtam mondani ezzel kapcsolatban, mert nem is lehet. Némileg homály fed bizonyos részeket, ezért azokat nem szeretném elemezni, és azt gondolom nem is tisztem.
Tegnap ott hagytuk abba, hogy az egyetemes villamosenergia szolgáltatást megismertük. Ha röviden akarom elmondani, hogy szerintem mi is ez: hát a hatósági áras áram eladás egyik lehetősége, ahol a hatóság be tud avatkozni a piaci folyamatokba.
Folytassuk hát… Már majdnem ott vagyunk, ahová indultunk, de még nem egészen. A rezsicsökkentés bevezetéséhez és fenntartásához szükség volt egy olyan “intézményre”, amin keresztül ez levezényelhető volt. Tisztáznunk kell tehát, mi is az az egyetemes szolgáltatás?
Ahhoz hogy megértsük a számlánkat, és ezen keresztül a minket kiszolgáló rendszert, először is tudnunk kell egy nagyon fontos alapvetést. Mégpedig azt, hogy ahhoz, hogy nekünk “áramunk legyen” az ingatlanunkban, két cég szükséges.
Nehéz helyzetben van az, aki ki szeretné nyilatkoztatni az igazságot a jelenlegi helyzetben. Valószínűnek tartom, hogy ha százalékosan kellene meghatározni, hogy ki mennyire “találja el a valóságot”, kevesen lennének a magas számok tartományában.
Nagyon sok megkeresést kapok ezzel kapcsolatban az utóbbi időben. A hívások egy részét a tényleges igény hajtja, mert a beszerezni kívánt gépeket a jelenleg meglévő szinten használni majd nem lehet.
A minap lakás átvételkor szóba került a címben leírt dolog. Teljesen érthető a kérdés és a bizonytalanság, hiszen, ahogy a Tanú című filmben is elhangzott a sokszor a ma már szállóigévé vált mondat: “a nemzetközi helyzet, egyre fokozódik”.
A múlt héten ígértem, hogy megnézem az elmúlt egy évben az általunk sokat használt kábelnek az áremelkedését. Gondoltam ezt már csak azért is, mert a 2021-es adat (265.- Ft) és a 2022-es napjainkban tapasztalható adat (380.- Ft) között nagyon nagy a különbség.
Tapasztalataim szerint több megoldás is kínálkozik egy nehéz helyzet megoldására. De adott pillanatban csak egy döntésen múlik, hogy melyik irányt választod. Engedhetsz az elvárásokból, és akkor könnyebb lesz a munka fizikai része. De ebben a pillanatban veszíted el azt, aki valójában vagy, s amiért szeretnek.
Nagy a córesz. Sokat forgott a köznyelvben már fiatalabb koromban is ezt a szót, nem is igazán emlékszem, honnan ragadt rám. A nagyon nehéz helyzetek “leírására” használtuk. Most kíváncsiságból megnéztem mi is a jelentése.
Felmerült az ötlet, hogy egy külön sorozatot lehetne indítani a különböző történetekből. Viszonylag sok minden történik velünk a mindennapokban, ami nem kapcsolható össze szorosan a villanyszereléssel vagy a munkálatokkal, viszont érdeklődésre adhat számot.
Nem kétséges, hiszen a csapból is ez folyik. Bizony-bizony, az alapanyagárak szépen mennek felfelé. Szerencsére az elmúlt években részletes statisztikát vezettem, ezért van rálátásom erre a területre is.
Nem tudom megítélni, hogy mennyire ellenszenves vagy sem az, hogy az index.hu oldalról van szó. Történt vele, ami történt, de a lényeg okán egyáltalán nem érdekes, hogy kinek mi a véleménye.
Nagyon nehéz téma a bontás egy panellakásban. Teljesen tökéletes és pontos általános állásfoglalás nem is létezik, mert önmagában a különböző fajtájú és gyártású panelházak különböző hozzáállást igényelnek.
Azt hiszem erről nehéz beszélni. Azért, mert ismerek olyan embert, aki notórius késő. És egyszerűen úgy tűnik, hogy lehetetlen ezen változtatni. Ennek ellenére bevezettem a fenti szabályt, és le is írom, hogy miért.
Igazán szeretünk horgászni. Családi szinten minden hónapban egyszer, egy egész hétköznapra munkakerülők leszünk, és elmegyünk egy ismeretlen, vagy kevésbé ismeretlen tóra horgászni.
Bevallom nem gondoltam volna. Sokáig húzódoztam ettől, mert szerepelni már nem igazán szeretek. Pedig gyerekként sokszor mondtam verseket, felolvastam meg ilyenek, templomban, itt-ott, és szerettem.
Így igaz, aminek nagyjából az a lényege, hogy nem unatkozunk egy percre sem. Persze, ha dolgok simán mennének, akkor nem beszélhetnénk erről.
Múlt hétvégén tettünk egy kis családi kiruccanást a Hungaroringre. Nagyon szeretjük az autósportot, a kezdetek kezdetén (2010-es évek eleje), mikor magyar versenyzők megjelentek bizonyos szériákban (versenykategóriákban), mi ott ültünk a lelátókon.
Bár a villamosenergia előállítása önmagában nem olyan bonyolult (bár a hozzá szükséges eszközök beszerzése és felépítése költséges), az elosztása már egy külön feladat. Egészen összetett és néha bonyolultnak tűnő folyamatokon megy keresztül, mire eljut a fogyasztóig.
Nem célom politizálni, és egyik vagy másik vagy bármilyen oldalt megítélni. Egyszerűen objektíven kell látni, hogy mi is zajlik jelenleg a villamosenergia piacán. Már csak azért is, mert a termeléstől kezdve az elosztáson át nagyon sok minden változni fog az elkövetkezendő időkben.
Mielőtt bárki rosszra gondolna: nem, semmi extrém dolog nem történt olyan szempontból. Azt mondják tudjátok: „rossz az, aki rosszra gondol”. Azonban itt az írás legeslegelején kell leszögeznem, hogy nagyon tisztelem minden szakma normálisan és etikusan dolgozó képviselőjét.
Ha június, akkor tégla és panel. Ha tégla és panel, akkor több lakás. Ha több lakás, akkor több munka. Ha több munka, akkor több felelősség. Szóval nem unatkozunk. És ha már tégla, akkor persze vakáció!
Nagyon szeretem ezt a kérdést, és nagyon szeretek ezzel foglalkozni, bár ez egy teljesen külön szakterület. Én, mint “mezei” villanyszerelő, panellakásokra specializálódva, felszínesen ismerem csak a dolgokat.
Erre a kérdésre az szokott lenni a válaszom, hogy felteszek egy kérdést: Milyen főzőlapot használsz most? Ez az esetek 80 százalékában el is dönti a kérdést
Miközben a tegnapi írásomon gondolkodtam, hogy hogyan is írjam le az én szememmel, hogy láthatóan növekszik az energiaigény, és ez miért lehet probléma, közben rájöttem, hogy nem csak az eszközök számának növekedésén látszik ám ez.
Napi téma sajnos, nem tudjuk kikerülni. S bár túl sokat tenni ellene önerőből nem tudunk, de az energiahordozók árának növekedése (és a kínálat beszűkülése) magával hozza az energia árának növekedését.
Kedves ismerősöm és tanulótársam olyan embereknek tud segítséget nyújtani, akik a hitelükkel így vagy úgy bajba kerültek. Tőle tudok/tudunk sok olyan bennfentes információt (de főleg a folyamatok értelmezésében), ami nem biztos hogy elérhető lenne számomra.
“…Szökünk a sötétség elől, falakon átrohanunk, ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai …” – sokszor jut eszembe a fenti refrén. Főleg olyankor, amikor egyik lakásból megyünk a másikba. Mi, a panelek vándorai.
Ezt el kell mesélnem. Nem igazán szerettem volna írni róla, mert ez mindenkinek a magánügye, és senkit sem szeretnék megbántani. Mert a vallás vagy nem vallás egy olyan része az életünknek, ami csak ránk tartozik, de igazán meg lehet bántani másokat ezen keresztül.
Be kell vallanom, szeretem a podcastokat. Hétfőn írtam erről, hogy az utóbbi időben milyen nagy divatja lett ennek a műfajnak. Az én “rajongásom” oka elsősorban az, hogy vezetés közben könnyen fogyasztható tartalomról beszélünk. Rádió helyett.
Ez a dolog rémesen egyszerű. Mész, figyelsz, gondolsz, érzel, írsz. A sztorik a lábunk előtt hevernek, csak le kell hajolnunk értük. És egy lakótelepen ez hatványozottan igaz.
Most már egy ideje érett a gondolat. Na jó, nem egy ideje, hanem jó ideje, ugyanis folyamatosan érkeznek olyan visszajelzések, amik ebbe az irányba mutatnak.
Nem mostani a cikk és a cikk alapján az információ, de a folyamatos energia áremelkedések nyomán elképzelhető, hogy újra aktuálissá válik. Az eredeti számok és információk tavaly novemberiek.
Eredetileg arról szerettem volna írni, hogy a milyen vezetékeken és milyen mennyiségű és eredetű “áram” érkezik be az országba import útján. Erre valahol nem is olyan régen találtam egy jó és szemléletes ábrát, de a keresés közben leakadtam a MEKH (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) weboldalán, és elkezdtem kattingatni. Ha valaki imádja a statisztikákat, hát itt várja a Kánaán!
Egyik nap hazafelé (azt hiszem kedd volt), iszonyatosan büdös szagokat éreztem. Furcsa, orrfacsaró, gumiégetésre hajazó “illatok” terjengtek a levegőben. Minekutána késő délután még visszamentünk a városba, meglepetésre ott is érezni lehetett – még mindig.
Ez itt és most csak egy kis családi élménymegosztás lesz, egy pici mese, aminek a végére kiderül, hogy mi köze is van az egésznek a villanyszereléshez. A családunk férfitagjai így vagy úgy, de egy idő után eltaláltak az elektromossággal kapcsolatos munkákkal. (keresztapám beceneve pl. Amper volt).
Megirigyeltem Elon Muskot, ez az igazság. Ahogyan múltkorában nézegettem a videókat arról, hogy hogyan hegesztik az űrhajókat náluk, bevallom kedvet kaptam hozzá én is.
Mondhatni, hogy régivágású csávó vagyok, de imádok telefonálni. Főleg az a legjobb, amikor engem hívnak. És igazság szerint szerencsére sokat és sokan hívnak. Nem csak az ingatlanpiaci rodeó és a támogatások miatt, hanem mert jó régen szerelünk panel villanyt, és szolgálunk kiváló munkával. És ennek bizony híre megy.
Pesterzsébetet nagyon szeretem. Viszonylag közel van a “város”, van minden, ami kellhet, és mégis egészen élhető terület. És ami az én szempontomból még fontos: nagyon sok féle panel található ezen a területen.
Most olyan helyen dolgoztunk, ahol az emberek szinte egymás arcában élnek. Bár Kelenföld ezen utcái a város egyik legjobb részei (közlekedés, ellátottság, zöldterületek, stb.), mégis azt kell mondjam, bizonyos területeken annyira közel vannak egymáshoz a paneltömbök, hogy szinte együtt élsz a szemben lakókkal.
Meleg nyári napokon, otthon nagymamámnál megszokott volt a hűvös ablakpárkányon vagy a farakás tövében “sütkérező” macska látványa. Irigyeltük is mindig őket, bár egy ideje már nem találkoztam hasonlóval.
Ha Ljubljanában jársz, feltétlenül úgy menj oda, hogy biciklit viszel magaddal. Persze lehet használni a helyi bérelhető dolgokat is, de az biztos, hogy az autót az ott tartózkodásod alatt nem kell használnod.
Bár viszonylag régi megfigyelés, mégis mindig, és mindig fennakadok rajta. Általában április közepétől október közepéig figyelhető meg ez a jelenség, mert ekkor már érdemes munka közben egész nap szellőztetni.
Ugye te ismered? Mondd hogy igen, és nem is kell tovább olvasnod. Ha viszont nem ismered, akkor muszáj leszel végigfutni az írást. Be kell valljam, hogy én eddig sötétségben éltem ezen a területen.
Nagyon ritkán foglalkozom azzal, hogy más munkáját megítéljem, és még ritkábban megyek más munkáját befejezni, átalakítani vagy kijavítani. Ennek elsősorban emberi okai vannak: nem szoktam szidni senkit sem. Mindennek megvan az oka, az én feladatom pedig nem a minősítés, hanem a villanyszerelés.
Amiatt is jó lelépni egy teljes hétre az országból és az addigi életedből, mert amikor visszajössz, akkor egyrészt teljesen tele leszel másfajta élményekkel. És így vár az itthoni lét.
„Petikém zöldülünk b…meg, zöldülünk!” – mondta anno a haverom, mikor a szomszédja felszereltette a napelemet pár éve (igazi earlybird volt!) és együtt bámultuk a szerencsétlen „balettező” szerelőket a nem túl jó minőségű tetőn (finoman fogalmazva).
Ott voltunk. Személyesen. És hihetetlen izgalmas volt! És híres lettem. De erről a végén…
A vége az lett, hogy feljutottunk! A legjobbak közé az A csoportba! Röviden és tömören ennyi.
Kisgyermekes apukaként én magam is rendelkezem tapasztalatokkal e témában. Számomra a hatékonyság terén lazán veri az egyik a másikat.
Ritkán foglalkozom a napelemmel, általában csak cikkeket olvasok róla. Van itthon kicsiben és különböző lámpákba építve, de különösebben nem vonzott sosem, hogy szétszedjek egyet, és megnézzem mi van benne.
Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.” – mondta anno a nagypapa a reklámban. Bizonyos dolgok esetén egyet is lehetett érteni vele.
Egy magát felfedni nem akaró kapcsolatunk jó híreket közölt a múlt héten. A sok negatív dolog között minden apróságnak örülni kell, így most én is így teszek.
Vannak olyan dolgok az életben, amikben nem lehet, és nem is szabad kompromisszumokat kötni. Ha megteszed, nem biztos, hogy azonnal jelentkezik a hiányt okozó probléma, de hogy valahol valamilyen gondod lesz belőle, az szinte biztos.
Régebben csak legyintettem arra, ha valaki a minőségbiztosításról és a minőségbiztosítási rendszerekről beszélt. Úgy gondoltam, hogy ez csak egy olyan lózung (jelentése: jelszó – a német Losung szóból, üres mondás), amivel pénzeket lehet lehúzni a vállalkozásokról.
Vannak olyan hírek a világban, amiket csak érintőlegesen olvasok el. Átfutom, hogy nagyjából lássam, érdekel-e vagy sem, aztán rohanok is tovább a következő hírre vagy a dolgomra. Néha a tartalma sem marad meg.
Ugye mindannyian találkoztatok már a ‘fotelhuszár’ kifejezéssel. Ők azok, akik egy “fotelből”, a monitor előtt ülve mindent jobban tudnak. Nos ennek egy változata a ‘fotelszurkoló’, aki ugyanezt csinálja, csak adott sportesemény kapcsán.
Ez most nem egy csöpögős love-story lesz, és még csak arról sincs szó, hogy a szerelmemet, életem párját egy panelház környékén ismertem meg. De ezer szállal kötődöm a nagy szürke tömbökhöz.
Hát tudod, ültem a kocsiban, és sírni lett volna kedvem. Megint egy hívás, megint egy leendő ügyfél, megint egy lakás. Újra ajánlásból. És simogatja a lelkemet, hogy “annyi jót hallottam rólatok”, “annyi jót olvastam”, és “megnéztem minden videót”. “Mikor tudsz eljönni felmérni?”
Ez teljesen pontosan így hangzik: 1 hét pihenés, 1 nagy lakás, 3 szakember, 3 munkanap. S hogy mit is jelent ez villanyszerelő nyelven? 1 hét pihenés után feltöltődve, 1 nagy 70 négyzetméteres lakást 3 kiváló munkásember 3 munkanap alatt profin “készre huzalozott”.
Az elmúlt időszakban (de előtte is jellemző volt) kettő kérdés mindig felmerül azokban a párokban és családokban, akik panellakást vesznek vagy újítanak fel. Az egyik a konyha elrendezésének kérdése. Kevés olyan panellakás van, ahol a konyha tágasnak mondható, és akár még ebédelni is lehetne benne.
Valószínű, hogy sokan nem tudjátok, de életemnek egy jelentős szakaszában orvosnak készültem (pontosítok: az szerettem volna lenni). Bár ez az álom bizonyos okok miatt nem valósult meg, de analógiával élve mégiscsak része lett az életemnek: lakások elektromos hálózatát, „érrendszerét” gyógyítom.