Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy időnként a piaci folyamatok hatására az adott időszakban elektromosan felújítandó lakások “típusai” változnak. “Típusok” alatt itt most azt
Nem tudok elszakadni a csendes pihenő témakörétől. De az a helyzet, hogy az évek során annyi ezzel kapcsolatos furcsasággal találkoztam, hogy több mint sok (talán
Nem tudok elszakadni a csendes pihenő témakörétől. De az a helyzet, hogy az évek során annyi ezzel kapcsolatos „anomáliával” találkoztam, hogy több mint sok (talán
A “csendes pihenő” nevű találmány egy igen különös “állatfaj”. Bár nem egészen így hívják, és általában ezen a néven csak én és kollégáim emlegetik (néha
Ha már előttünk a hétvége, és az eggyel ezelőtti bejegyzésben felelőtlenül kijelentettem, hogy a hétvégék és ünnepnapok kivételével egész évben tombolhat a panelfelújítási szezon. Nos
Gyakran megkérdezik tőlem, hogy meddig dolgozunk. Ez főleg így ősszel a jellemző, amikor felméréseken járok. Valahogy az van az emberek fejében, hogy télen nem lehet
Nemrégiben történt az eset. De aztán egyből kettő is, ami rávilágít a dolgok relatív egyszerűségének bonyolultságára és a Do It Yourself mozgalom előnyeire és hátrányaira.
Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor azt hiszed, már mindent láttál. Amikor elhiszed, hogy mindent (is) tudsz. Mondjuk általában ilyenkor beüt a krach, csakhogy
Közismert tény, – főként azok számára akik ideig óráig már laktak lakótelepen -, hogy a panellakásokban bizony nem “dúskálunk” a konnektorokban. Ezért az egyik legfontosabb
Ez most nem egy csöpögős love-story lesz, és még csak arról sincs szó, hogy a szerelmemet, életem párját egy panelház környékén ismertem meg. De ezer szállal kötődöm a nagy szürke tömbökhöz.
Az elmúlt időszakban (de előtte is jellemző volt) kettő kérdés mindig felmerül azokban a párokban és családokban, akik panellakást vesznek vagy újítanak fel. Az egyik a konyha elrendezésének kérdése. Kevés olyan panellakás van, ahol a konyha tágasnak mondható, és akár még ebédelni is lehetne benne.
De nem ám! Idehaza csak bizonyos körülmények között kötelező, de ha én lennék felelős ezekért a dolgokért, akkor minden autóban és minden háztartásban előírnám a tartását. (Barátomtól tudom, hogy hajókon például kötelező!).
Valószínű sokan nem tudjátok, de életemnek egy jelentős szakaszában orvosnak készültem. (Pontosítok: az szerettem volna lenni). Bár ez az álom bizonyos okok miatt nem valósult meg, de analógiával élve mégiscsak része lett az életemnek: lakások elektromos hálózatát gyógyítom.
A szitu gyors leírása: adott egy lakás, ahol a csövezés egy része a lépcsőházi lépcső építése miatt elakadt. Ezért én, mint villanyszerelő a lépcsőházban kopácsoltam kicsit a lépcsőn fekve két emelet között. A korláttól csak a fejem búbja látszott a hajammal.
A villanyszerelő – főleg a korán kelő típus, mint én -, nagyon szereti a kávét. És ha a hajnali kávéfőzés lehet egy olyan rituális szokás, amit a család férfitagjai egymásnak örökítenek, akkor ez nálunk hagyománnyá érett.
“Péter!” – hallottam valahonnan, s mivel ismerősnek tetszett az orgánum, hát meg is örültem neki, lehet megismert a régi ügyfél… “Péter!” – hívott újra, én meg forogtam, megkerültem az autót is, hátha az épületek felől jön a hang – “Itt vagyok.” – szóltam.
Kezdődik az iskola. Nem volt eseménytelen ez a nyár sem. Függetlenül attól, hogy a tavalyi és tavalyelőtti támogatás-dömping kivezetése elég mélyre taszította az építőipart. Főleg annak is azt a rétegét, akinek nem volt még stabilan felépített háttere.
“Péter, mondja már meg, hány amperes a villanyórám?” – kapom meg a kérdést telefonban elég sokszor. Általában halk mosoly a válaszom, és elviccelem, hogy sajnos még olyan messzire nem látok és a távgyógyításban sem vagyok még otthon…
Van egy álmom. Mint Martin Luther Kingnek, és mint sok dalszövegben. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne a családi vállalkozás szakmai részébe bevonni a család hölgy tagjait.
Szakmán belül is komoly viták tárgya az, hogy mi alapján és hogyan adunk árat? Mi alapján mondunk bármilyen összeget, ha nem láttuk és tapasztaltuk a felújítandó dolgokat? És egyöntetű vélemény az internet népében: kerülendő az olyan szakember, aki telefonban árat merészel mondani!
De nem ám! Merthogy napjainkat alapvetően határozzák meg a különböző nyersanyagok bányászatának és előállításának költségei. Ezáltal pedig a nyersanyagok áremelkedése. Ezt sok minden befolyásolhatja.
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, majdnem bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak.
Fővezeték-csere, szabványosítás, teljesítménybővítés, amper bővítés… Ezek mind mind egy-egy területre alkalmazott szavak, amikről mondhatnám, hogy szinonimák.
Amíg világ a világ, mindig lesznek olcsó és drága szakemberek. Sajnos olyan világot élünk, ahol nagyon nehéz kiválasztani azt, hogy melyikben is bízzunk. Bármennyire is szeretnénk, nincsenek tuti receptek a kiválasztásnál.
Vissza-visszatérő probléma, és talán, ahogy az évek haladnak egyre inkább az lesz. Az elavult hálózatról kell szólnom. Egy használt és lelakott lakás vásárlásánál ez nem probléma: szabadon garázdálkodhatunk.
Bár korábban nagyon féltem ezektől az alkalmaktól, mert nem éreztem kellőképpen magabiztosnak magam, és nem tudtam miről is fogunk beszélgetni, vagy hogy hogyan is lesz pontosan egy ilyen felmérés.
Nos hát vannak ezek az állatok. Szó sincs róla, szeretem őket. Talán a környék macskái kivételek: ezek itt nálunk sajnos telepiszkítják kertet, és nemcsak büdös, de egészségesnek sem mondanám.
Korábban a WI-FI kapcsán már kutakodtam kicsit a témában. Kb. 4-5 éve még általános jelenség volt az akkori routereknél, hogy a 2-3 fallal odébb már jelentősen fogyott a jeléből.
Én magam régóta korán kelek, és szeretek is korán kelni. Azt tapasztaltam, hogy ez jót is tesz nekem. A hajnalok sötét csendjei vagy az éppen felkelő nap mindig az enyémek. Ez az én énidőm.
Kérdésként felmerült: “Van ez a hogyishíjják, ami megmenti az életem, ha markolászom a villanyt, mi is a neve?”. Most tekintsünk el a szemantikai pontatlanságoktól (szemantika: jelentéstan, a szavak jelentésével foglalkozó tudomány).
Találkoztam nemrég egy olyan elektromos jelzőberendezéssel, amivel még sosem. És mivel semmi nem volt ráírva, hát lövésem sem volt, mi az. Szégyen, nem szégyen, nem tudtam.
Szeretem az emlékeimet, és szeretek elmerengeni rajtuk. Nem, ezek nem a “mi lett volna ha” típusú emlékek. Ezekben nem igazán hiszek, úgy gondolom elvonják a figyelmet a jelenben megteendő dolgokról.
Ugye te ismered? Mondd hogy igen, és nem is kell tovább olvasnod. Ha viszont nem ismered, akkor muszáj leszel végigfutni az írást. Be kell valljam, hogy én eddig sötétségben éltem ezen a területen.
Hogy milyen anomáliák fordulhatnak elő egy teljesítménybővítés-ügyintézés során, arra jó példa az alábbi történet. Készüljetek fel, mert hosszú lesz, sajnos rövidebben ezt leírni most nem lehet.
Ha megszületett a döntés, hogy teljesítménybővítésre van szükségünk, akkor nincs más hátra, mint előre. Jó ha tudjuk, hogy mi mennyi ideig fog tartani, és akkor nem ér minket kellemetlen meglepetés.
Korábban írtam ‘Az egyidejű fogyasztás csapdájáról’. Tulajdonképpen arról írtam ebben, hogy ha probléma adódik azzal, hogy adott áramkör nem bírja el a több “ráakasztott” fogyasztót, akkor mit is tehetünk.
Javában tombol a nyár. Szeretem. Bár a túl nagy meleg nem tesz jót, de a hajnali hűvösben indulás és az esti naplementék kárpótolnak, és visszahoznak sok-sok emléket a gyerekkoromból.
Sokszor találnak meg az interneten keresztül minket, és kérdezik meg: látom maguk profik ebben a panel dologban, vidékre is lejönnek? A válasz ilyenkor mindig egy kérdés: mennyire vidék a vidék?
Azt hiszem ez az a kérdés, amire nem lehet jó választ adni. Ha azt mondom, persze, “Do it yourself”, akkor lehet olyan dologra bíztatok, amire nem szabadna, mert ezernyi probléma adódhat. Ugyanakkor van létjogosultsága.
Igazán örömteli tud lenni, amikor végre elérkezik az idő a felújítás során, hogy megvásároljuk konnektorokat és kapcsolókat. Mert ez azt is jelentheti, hogy hamarosan költözhetünk.
Ahogy itt ülök, és írom ezeket a sorokat, már csak mosolygok a múlt hét hétfő reggelén. Sőt, pontosabbnak kell lennem: az elmúlt hetek hétfő reggelein. Mert most több is lett belőlük.
“Nincs mese, pakolni kell!” – szoktam mondani itthon a gyerekeknek. Aztán olyan szomorúan néznek rám. De rá kellett jönnöm, hogy még nem értik, hogy ez csak egy szólás. Ezért mindig elmondom nekik, hogy lesz este mese, de azért pakolni kell.
Tényleg nagyon sokszor felmerül kérdésként, és ennek fényében sokszor meg is kell válaszolnom a kérdést: miért pont réz vezetékeket használunk? Miért nem maradt az alumínium vagy miért nem vas?
Az infláció növekedésével, az anyagárak emelkedésével, a szakemberek hiányával, a különböző támogatások és egyéb ösztönzők hatására végülis bekövetkezett egy komolyabb áremelkedés minden téren.
Ledöbbentem, mikor az akkumulátor történelmét kutattam. Érdekes megközelítéseket olvastam, amiknek lehet alapja. Sok mindent nem tudunk még az emberiség múltjáról, és elképzelhetők az akkori “színvonal” miatt elképzelhetetlen technológiák is.
Tényleg nagyon szeretek fővállalkozóknak vagy generálkivitelezőknek dolgozni. Természetesen megválogatom, hogy kivel “szűröm össze a levet”, de többségében ilyen szempontból állandó, visszatérő “kuncsaftjaim” vannak.
Bizonyos esetekben nagyon szeretek fővállalkozóknak/generálkivitelezőknek dolgozni, mert adott esetben igazán jól mutatja a gondolkodás és felépítésbeli különbséget cégeink között.
Csuda egy hetem volt megint. Ez volt az a hét, amikor újra fontos felismeréseim lettek, és újra csak megbizonyosodtam róla, hogy a megalkotott rendszerek betartása és betartatása elemi érdeke minden szakmának.
Többször felmerül a telefonos érdeklődések és a felméréseim alkalmával is, hogy szükséges-e cserélni a régi alumínium hálózatot. Kiváló kérdés, és a válasz mindig az adott helyzettől függ (milyen lakás, milyen átalakítások, milyen berendezés).
Régebben (még 3-4 éve is) komoly probléma volt, hogy a vasbeton szerkezet által létrehozott árnyékolás (Faraday kalitka) a WIFI jelet nagy mértékben korlátozta. És sok esetben a szolgáltatók által biztosított modem vagy router, ami net és TV “létrehozására” alkalmas, de pl. jó minőségű WIFI előállítására nem.
Erről már írtam korábban, de nem lehet elégszer. Talán már ti is találkoztatok ezzel, vagy biztosan olvastatok róla, hogy sajnos a nem megfelelő sorrendben hívott szakemberek mekkora károkat tudnak okozni egymásnak.
Felmerült, mint izgalmas kérdés, hogy ki honnan veszi a pénzt a felújításokhoz. És hát a legkézenfekvőbb válasz: hitelből. De ketté kell bontanunk a kérdést. Egyrészt aki a lakást vesz és felújít, másrészt aki már benne lakik és felújít.
Nem panaszkodhatom, az élet szeret. Azonban olyan mérvű nyomás nehezedik rám az elmúlt időszakban, amit nagyon nehéz jól kezelni. Egyik napon bevillant az érzés, hogy én bizony már átéltem ezt!
Az elmúlt hét fantasztikus volt. Lehet végre a jó kis meleg, lehet a kiváló tervezés és végrehajtás okozta “sokk” miatt, de egy pillanatra meg kellett állnom.
A legtöbb helyen, ahol hálózatot újítunk fel – mint ahogyan a múlt heti lakásban is -, az alumínium kábeleket és vezetékeket részben vagy egészben ki szoktuk szedni a falakból, csatornákból.
Most 1 hét “csendes” és madárcsicsergős “dolgozás” után (értsd: horgásztam egész héten) újra egy panellakás volt az “áldozat”. Mégpedig a szép nagy óbudai fülesházak egyikében lesz alkalmunk ténykedni, ami – kialakításából adódóan – a lehető legjobban vezeti a hangokat.
A lakásfelújítás egyik – már elsősorban elektromos szempontból – sarkalatos pontja a lámpák kiválasztása. Ó, elmondani sem tudom, hányszor és hányszor kaptam meg ezt a kérdést: “Péter, és milyen lámpákat vegyek?”.
A lakásfelújítás egyik – már elsősorban elektromos szempontból – sarkalatos pontja a lámpák kiválasztása. Ó, elmondani sem tudom, hányszor és hányszor kaptam meg ezt a kérdést: “Péter, és milyen lámpákat vegyek?”.
Emlékeztek még jó pár éve a Samsung Note7 telefonjára? (Ez itt a reklám helye.) Ez volt az az okos kütyü, ami hajlamos volt szétégni, kigyulladni, felrobbanni. Hamarosan vissza is hívták valamennyit, gyártási hiba okán.
Inkább csak érdekesség ez, mint komolyabb szakmai tény. Bár egy érdekes fizikai jelenség az egésznek az alapja. És mivel nemrég sokat repültünk, természetesen ilyen jellegű hirdetések és cikkek jöttek szembe folyamatosan az “éterben”.
Nagyon kedves ismerősömnél olvastam a héten, hogy a “növekedés szempontjából az ajánlás a legjobb, a legfontosabb egy cég életében”. Mélyen egyet kell értsek ezzel a gondolattal.
Jártam már több panelház tetején, hivatalból is, meg néha csak úgy, mert szétnéztünk. De szinte minden lépcsőházban zárva van a tetőre kijutás lehetősége.
Érdekességként gondoltam közzétenni a múlt héten ezt az írást, de sajnos nem mehetünk el szó nélkül mellette. Ezért megérdemel egy hosszabb cikket.
Érdekes tendenciát figyeltem meg a videómegosztó portálokon: a legnépszerűbb videóink azok, ahol valamit szerelek, szerelünk. Hiába nyomom a legjobb poénokat, hiába mutatnám meg, hogy azért vicces is tud lenni a villanyszerelő élete …
“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?
A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.
…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.
Az elmúlt év vége, és az idei év egyértelműen a “lakott” lakásokról szól. Hogy mások is így hívják-e, azt nem tudom, de nálunk ez a szó jelenti azt a típusú felújítást, amikor a tulajdonosok “benne laknak” az ingatlanban.
Nincs jobb szó rá, minthogy egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag “berobbant a nyár”. Ilyenkor mindig rengeteg telefont kapunk, ahogyan az előző években is, hogy klímát szeretnénk, ehhez kéne ellenőrizni a hálózatot, bírja-e.
Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.
Mikor ez az írás megjelenik, akkor nagy valószínűséggel éppen úton leszünk egy különleges helyre. Éppen most messzebbre utazunk ugyan, mint szoktunk, de időnkbe simán belefér.
Sokáig kísérte minden tevékenységemet egy görcsösség. Nem a rossz értelemben vett görcsösség, ami blokkolhat egy idő után, hanem az a fajta, amikor nagyon neki feszülsz és pörögsz dolgokon, és ragaszkodsz hozzájuk.
Egy időben sok-sok ilyen felirattal találkoztam különböző stílusú családi házak esetében. Voltak ebben szebbek és jól karbantartottak, és voltak… hát hogy is mondjam…
Azt mondják, amikor elutazol, mindig jó hazajönni. Ez teljesen igaz, és ilyenkor mindig úrrá lesz rajtam egy nosztalgikus hangulat. Nagyon szeretem ezt, sok mindent megvilágít, sok mindenre rájössz, és sok mindent egy picit máshogy értékelsz.
Ezek a szomszédok nem azok a szomszédok, akik ott laknak mellettünk! Ezek a szomszédok a csupa nagybetűs SZOMSZÉDOK. Emlékeztek még?
Amikor mindenki leteszi a lantot az iskola szekcióban, és a diákok elmennek nyári “szabadságra”, a villanyszerelő csak ekkor indul neki úgy igazán a betűk és paragrafusok erdejének. Indul a tanfolyam szezon! De miért is? Elsősorban 2 oka van.
Láttam egy rövid videót, amit egy srác vagy lány (nem tudtam eldönteni) réz drótból fonott nagy kerek nyalóka formára hajlítgatott valamit nyalogatott. Eskü nem hittem a szememnek! Megnéztem vagy 20-szor.
Lépten nyomon, és gyakorlatilag naponta találkozom azzal a jelenséggel, amit egy mondással érzékeltetnék most: “A jó pap holtig tanul”. Igaz ez a villanyszerelőre is, mind szakmai, mind emberi oldalról.
A napokban felmerült, hogy csótányirtás lesz abban a panelban, ahol majd villanyt szerelünk, és hogy a rovarirtó kollégákat nekünk kell majd beengednünk. Volt már ilyen, úgyhogy nem probléma. Úgy emlékszem, a pöttyözős megoldás nem káros az egészségre, de azért majd megkérdezem.
Fontos változásról lehetett olvasni és hallani az elmúlt hét második felében. Az energiatanúsítvány eltörléséről cikkeztek. Még pont jó, hogy írtam róla, olyan összefüggésben, hogy ezt a villamos biztonsági felülvizsgálatot is kötelezővé tehetnék, mint az energiatanúsítványt.
Itt az idő: “Apa kezdődik!” Mikor ezek a sorok kikerülnek a “forgalomba”, már a repülőn ülünk, és úticélunk először Frankfurt, majd Helsinki, és végül vonattal Tampere.
…és természetesen, ha oda kerül, akkor villanyszerelőjét is. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy ha valaki önhatalmúlag “birizgálja” az elektromos hálózatot. Gondolok itt pl. egy egyszerűnek tűnő lámpa felszerelésére.
Sajnos egyre gyakrabban bele-belefutok ebbe a jelenségbe. Ismerem a megoldását, de egészen addig, amíg ezt nem teszik kötelezővé, sajnos nem várható komoly változás ebben a tárgykörben.
A minap beszélgettem egy nagyon kedves közeli ismerősömmel. Megállapítottuk, hogy mi valahogy pont annak a korosztálynak a tagjai vagyunk, akiknek még bőven kijutott az analóg világból, és bőven részesei vagyunk a digitális világnak is.
Tampere egy város Finnországban. A térképet sokat nézegetve, streetview-t és webkamera képeket elemezve nem túl nagy város, sok agglomeráció beli településsel. Még több tóval, szép utcákkal, csinos vonatokkal és villamossal. Van minden, mi szem szájnak ingere.
“Oké Péter, nem sürgős, amikor erre jársz.” – “Péter, majd ha időd engedi, ráér.” – “Péter, nem probléma, majd hívj, ha van rá szabad kapacitásod és eljutsz ide.”
Most olvasom, hogy megint fellángolt a vita az erkélynapelemnek nevezett fotovoltaikus szerkezet körül. Érdekes lesz látni, hogy most hova fut ki ez a dolog. Tőlünk nyugatra ezek a 600-800 Wattos rendszerek terjednek, mint a veszedelem.
A dolog nem mostanában történt ugyan, de egy napokban történt eset kapcsán újra eszembe jutott. És mivel elkezdtem magamban “röhögni”, csak el kellett mesélnem a sztorit a többieknek is.
Nemrégiben újra felmerült ez a kérdés. Ügyfelem története nem egyedi eset, csak újra és újra aktuális. Befektetésnek vette meg a lakást: a gyermekének szánja. De amíg elérkezik az idő, hogy ők használni tudják, kiadják albérletbe.
A Starship múlt heti “repülésének” apropóján jutott eszembe, hogy merre is tartunk. És hogy ezt különböző mesékben már elénk tárták korábban. Hogy egy mese valóban megváltoztathatja a világot? Nem biztos, de az fix, hogy ezekkel a történetekkel az akkori gyerekek fejében elültették a gondolatokat, hogy a jövőben mire kell fókuszálni.
Nincs hibalehetőség, mert akkor életekkel játszunk. Nincs megalkuvás, mert akkor életekkel játszunk. Nincs olcsóbb kivitelezés (vékonyabb vezeték, olcsóbb alapanyag), mert akkor életekkel játszunk.
Amikor meghalljuk a pezsgőfürdő szót, sokunknak olyan kép jut az eszébe, ahol 2-3-4 ember nyakig merülve ül egy viszonylag nagy medencében, bugyborékol körülöttük a víz (vagy forr, ezt nehéz szemre megállapítani) és az arcukon a teljes megelégedettség látszik.
Már jó ideje foglalkozunk villanyszereléssel, így összegyűlt némi tapasztalat, és lett rálátásunk a megrendelői igényekre is. (Az évek folyamán hogy átalakult ez is!)
Sajnos megint egyre többször hallok-olvasok villamos tüzekről. (Na nem a körúti villamos leégéséről.) Bár a hírek sokszor megvezetnek, de gyakran hozzáteszik már a címben: “elektromos hiba”, “a konnektor a hibás”, stb.
Ahogy egyre többet forgolódom az építőipar területén – főleg felújítások környékén -, egyre jobban látom, hogy mi miért történik. Nincs birtokomban a Szent Grál (vagy mégis?), de vannak dolgok, amiket megtehetünk az ügyfeleink érdekében.
Nem titok ez már a mai világban: szinte minden műanyagból van. Ez nem is baj, hiszen a műanyagok is többfélék lehetnek, és az adott területnek megfelelően készülnek.
Beszédes név: KUP, mint kupak; O, mint okosan; FIX, mint fixál, összeköt. Beszédes név. Lenne. Sok helyen olvasom, hallom, de nem így hívják igazából. Bár a lényegen azért ez nem változtat.
Feltétlenül beszélnem kell arról, hogy ki adja a netet, ugyanis a szolgáltatók által kialakított helyzet átlátása nem olyan egyszerű. Amit írok, elsősorban a lakásokra igaz, de néhány speciális esetet kivéve nem sokban különböznek a lehetőségek.
Nehéz szavakba önteni, de biztos mindenki érezte már azt, amikor valami könnyűnek ígérkezik, és a végén igazi szenvedés lesz belőle. A múlt héten két egymást követő napon is így jártam.
A tegnapi folytatásaként nézzük meg a másik nézőpontot. Ez ténylegesen az, amikor a tulajdonos “korbáccsal áll felettünk”, hogy hajtson minket. És az embernek az az érzése, hogy mindenbe beleszól, mindent megnéz, mindent jobban tud…
A kérdést két nézőpontból is lehet vizsgálni. Én most az összeférhetetlenség oldaláról közelítem meg a dolgokat. Az a helyzet, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy csak akkor vagyunk hatékonyak, ha “egyedül” dolgozunk.
Hogy kisgyerekként volt-e már affinitásom a villanyszereléshez? Hát hogyne! Hiszen villanykörte formájú fejjel születtem, csörgő helyett csípőfogóval játszottam, és még az óvodában is csavarhúzó volt a jelem!
Minden helyzet más és más, minden vásárlásnál mások a körülmények. Bár az emberek elsőre nem szívesen avatnak a bizalmukba idegeneket, pedig esetünkben ez a megfelelő tervezéshez szinte nélkülözhetetlen.
Mostanában elég sűrűn előfordul, hogy adott lakás elektromos hálózatát úgy kell felújítanunk, hogy a tulajdonosok ott laknak. Ez esetben a bútorok és egyéb tárgyak elpakolása és letakarása elengedhetetlenül fontos.
Legutóbb a múlt héten, de mostanában sajnos amúgy is gyakran találkozom azzal a jelenséggel felméréseim során, hogy a konnektorokban egyszer csak “megszűnik” az áram.
Mi az, amit mindenképpen megkövetelek magamtól és a kollégáktól? Tervezés, odafigyelés, pontosság. TERVEZÉS: Minden napot ezzel kezdünk.
A tegnapi cikkemben már jeleztem, hogy a BIZTONSÁG a villanyszerelő életében központi szerepet kell hogy játsszon. Mind a szerelési biztonság (szabványok ismerete), mind a munkahelyi biztonság (a munkaterület rendben tartása). Ez gyakorlatilag elengedhetetlen.
De miért fontos ez? Egy szóban lehet összefoglalni, hogy miért nagyon fontos jól, pontosan és megfelelően végezni a munkánkat: BIZTONSÁG. Sokszor találkozom azzal, hogy emberek olyan hálózatok mellett élnek, ami potenciális veszélyforrás az életükre, a környezetükre nézve.
Szó szerint és a meleg miatt átvitt értelemben is.
Általában azt lehet megfigyelni – és ez független az évszakoktól -, hogy vannak időszakok, amikor egyszerűen annyi dolgod lesz, hogy nem látsz ki belőle.
Minden évben az első 2-3 hónapban nagyon aktuális ez a kérdés, és viszonylag sokszor kerül elő témaként a köreinkben: hogy mi a drága, mi az olcsó, hol a határ, mi miért annyi, amennyi.
Az elektromos tüzek leggyakoribb forrásai a nem megfelelő, “laza” kötések. A kötés nem más, mint az a pont, ahol a vezeték össze van kötve vagy egy másik vezetékkel, vagy egy berendezéssel. Ezeken a pontokon, kötéseken lehetnek szereléstechnikai műveleti gondok, vagy anyagfáradási problémák.
Minden egyes felmérésem alkalmával felmerül ez a kérdés: bírja-e majd a lakás villanyhálózata a sok elektromos eszközt? Sajnos nem az a fő kérdés, hogy a meglévő kábelezés megfelelő-e, hanem hogy fogom-e tudni egyszerre használni az összes eszközt.
Múlt heti ügyfelem története érdekes, de nem egyedi eset. Befektetésnek vette meg a lakást: a gyermekeinek szánja, de amíg elérik azt az életkort, hogy ők használni tudják, kiadják albérletbe.
Korábban már írtam arról, hogy az egyik kedvenc hobbim a horgászat. Általában aktívan nem fogok semmit sem. Viszont jól megideologizálom ezt: kímélem a környezetet és a halakat egyaránt, így nem okozok kárt a természetben.
ÓÓÓÓÓ, a héten két alkalommal is találkoztam ezzel. Ez 2023 legújabb trendje? Vagy egyszerűen csak most csúcsosodik ki, amit én már évek óta mondok, hogy hajlamosak vagyunk azon spórolni, ami nem látszik?
Itt első körben arról szerettem volna írni, hogy ha lassan véget ér a távfűtés időszaka, akkor hidegebb idő esetén bizony mindenhol előkerülnek az elektromos radiátorok és a bazi nagy hősugárzók, és ezek majd jól szétégetik a régi, nem megfelelően karbantartott elektromos hálózatot.
Be kell vallanom, nem igazán foglalkoztam az elmúlt időszakban azzal, hogy a blog.hu oldalra kikerült írások mit is “okoznak”. Szerencsére nagyon sok segítséget kapok életem párjától, és így komoly terhek kerülnek le a vállamról.
Azt hiszem ez a téma kimeríthetetlen. És azt is gondolom, hogy direkt így van. Egyik oldal, másik oldal. És tényeket sorolunk ahelyett, hogy kérdéseket tennénk fel. De ez lehet, hogy mindennel így van.
Ha itt a tavasz, akkor irány a kert!
Amikor az időjárás is a kegyeibe fogad, és szép napsütéses időben lehet dolgozni a felhasználni kívánt faanyagon, akkor tudom igazán értékelni, hogy vannak nagyon jó emberek körülöttem, akik miatt ez sikerülhet.
Az elektronika, az azonnali kommunikáció és a példátlan sebességű társadalmi és ipari változások korában, az emberiség által legrégebben ismert fém egyre nagyobb szerepet játszik.
Nemrég olvastam az elektromos autók kapcsán, hogy a Ford olyan szabadalmat nyújtott be, amivel cégek és a hatóság letilthatnák a kocsink bizonyos funkcióit, akár a teljes működését is, sőt…
A sztori nem mostani, és meg is cáfolja azt a mondást, amit erre felénk a nagyvárosban beszélnek, azaz, hogy “azt nem lopják el, amivel dolgozni kell”. Na ez nem mindig igaz.
A Hello Kitty után szabadon: Hello Péter…
A történet egy kellemes délutánon kezdődött. A bevásárló objektum melletti parkolóban, a kocsiban élveztem a pillanatot, hogy most is időben végeztünk, és “szabad” lesz a péntekem.
A gyermekeim oktatási intézményében (jól van na, le akartam így írni, pc-nek, azaz politikailag korrektnek kell lenni) mi is megtartottuk a télűző népszokást: farsangoltunk.
Az évek során már nagyon sok típusú panellel találkoztam. A valóságban panelnek hívjuk azt is, ami nem is az, és zsaluzatnak azt, ami meg aztán végképpen nem az. De a lényeg a lényeg, mindenki érti: “Panellakás? Nem könnyű szerelni.”.
És igen! Elektromos sárga virág újratöltve! Idén új év, új lehetőségek. A tavalyelőtti “gaz” után (mert tényleg azt küldtek Németországból), tavaly már megmaradt az egyik fajtából 4 növényke, a másik fajtából pedig 5.
Súlyosnak gondolhatnám a helyzetet, de lehet, hogy ez csak a felgyorsult világ és a modernitás velejárója. Abban a világban, ahol podcastek, videók és hangoskönyvek vesznek minket körül, valóban nehéz megtalálni az olvasás helyét.
Gondoltátok volna, hogy Európa országaiban csak minden 5-ik háztartásban található valamilyen okoseszköz? Vagy inkább: gondoltátok volna, hogy Európa országaiban már minden 5-ik háztartásban található valamilyen okoseszköz?
Tipikus eset a mostani. Úgy érzem és úgy is gondolom, hogy félve a lehetséges tetemes költségektől, sokan egészen addig nem hívnak szakembert, amíg már olyan mértékű a probléma, hogy az olcsón kezelhetetlen.
Találkoztam ezzel már korábban is. Körülbelül 2 éve voltam egy ingatlant felmérni elektromos felújítási szempontból egy esős (és meglepően hideg) október elejei napon, kora reggel.
Sokszor halljuk tévében, rádióban és sokszor találkozunk vele leírva is, hogy egyetemes szolgáltatás, meg hogy egyetemes szolgáltató. De mit is jelent ez pontosan?
Van ennek az egésznek egy komolyabb bohózat jellege is. És amolyan kenyeret és cirkuszt a népnek. Mert miért is áldoznánk a kiszámíthatóság és következetesség oltárán?
És igen, végre ezt is megértük, és végre nyugodtan le is írhatom: megszűnt az anyaghiány. A megértéshez azonban kicsit vissza kell utaznunk az időben, és rögzítenem kell a témát is: A TELJESÍTMÉNYBŐVÍTÉS.
Én magam is láttam, az eset még januárban történt a Faluház nevű “település” hátsó parkolójában. Több helyen is előfordul, de úgy igazán veszélyes csak most lett. Fontos kiemelnem, hogy simán lehet, hogy a tulajdonos csak a csomagtartóban található telefonját töltötte, és emiatt volt ott ez a hosszabbító.
Elsősorban a tegnapi íráshoz kanyarodik vissza a téma, de egyben elő is készíti a holnapit. Ha végül is teljesen leállnak a nem elektromos autók gyártásával, és a lakótelepi lakások tulajdonosai is nagy számban (még ha nem is mindenki) vásárolnak és tartanak villany járgányokat, akkor adódni fog a probléma: hol töltsék éjszakára?
Sokszor keresnek meg olyan kérésekkel, amiket ugyancsak sok esetben komoly fejvakarás követ. A mélázás oka az, hogy sajnos nem minden esetben tudom elmondani egy-egy egyszerűnek tűnő feladat bonyolultságát.
Hogy hogyan? Hát leginkább gyorsan. Vagy még inkább: gyorsan, hatékonyan és jól. Esetleg számolva a későbbi lehetőségekkel. Lehet, hogy nem sok köze lesz az írásnak a valósághoz, szakmainak pedig végképp nem lesz majd mondható.
Abszolút kedvencem. Valami furcsa ok miatt az embereknek nem szúr szemet. De akinek igen, annak nagyon. És általában a legelső kérés ennek “eltüntetése”. Igen, a ruhaszárítóként lógó lámpa zsinórokról van szó.
A következő jel, amiből arra következtethetünk, hogy az éppen megtekintett lakás (legyen az akár, akár tégla, de akár családi ház is) még nem esett át korszerűsítésen, az az egész hálózat szíve: a lakáselosztó. (Találkozhatsz vele még sok néven: elosztó, elosztó doboz, kismegszakító tartó, elektromos skatulya – volt egy-két kifejezés, amire pislogtam csak.)
Hogy mi képezi az alapját annak, hogy százalékosan meg tudom határozni, hogy egy-egy adott jel vagy jelenség azt mutatja, hogy nincs felújítva a lakás elektromos hálózata? A válasz nagyon egyszerű: az elmúlt több mint 10 év és 2.000 + lakás.
A cím megtévesztő lehet, mert nem magára a panellakásra vagy a panelházra, mint épületre gondolok. Arról azért könnyen megállapítható mindenkinek, hogy nincs felújítva.
Sajnos újra aktuális a téma. Bár nem szeretek erről beszélni, mert szomorú (egyben elkeserítő), de muszáj hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy bizony az áram veszélyes. Nem látjuk, nincs illata, mégis halálos lehet.
A cím megtévesztő lehet, mert csak kiindulási alapja egy ténynek, ami felett sokan elsiklottak tavaly év végén (többes tapasztalatból tudom). Ugyan a szolgáltatók elviekben minden ügyfelet értesítettek, ennek ellenére lettek “áldozatok”. Nem hibáztatok senkit sem, teljesen lényegtelen, és minden helyrehozható még.
Ez most egy kis kulisszatitok. Bár a videó sorozat neve Dzsungel Reggeli, mert a teljesen eredeti tervek szerint a hajnali “beutazások” alatt kerülne felvételre. De sajnos hajnalonta még olyan sötét van, hogy a felvétel minősége nem az igazi (és még enyhén fogalmaztam).
– Petikém, fel. Fel kell. Nincsen nekik ejszen más választásuk. Persze van, de azzal beleállnak a földbe. Meg mink is Petikém. De akkor gyüttök velem nyugatra – hangzott el egy beszélgetés a múlt hét elején, ami egy egyszerű pici cikk okán született, ami aztán újra felfújta a napelem lufit.
SOK PÉNZT JELENTHET INGATLANVÁSÁRLÁSNÁL: VILLAMOS BIZTONSÁGI FELÜLVIZSGÁLAT
Bicskanyitogató bejegyzés következik, mert horror amit látok. Egyszerűen nincsen rá jobb szó. Személyes tapasztalataim is igen szerteágazóak ebben a témában, de elég csak felmenni adott fórumokra, szétnézni közösségi média csoportokban. Horror amit látok.
Be kell vallanom, hogy az év első hetében furcsa érzéseim voltak. Ennek elsősorban két oka volt. Az egyik az én lelki békém, a másik azok a válság jelek (bár lehet inkább visszaesést mondanék), amik mellett nem mehetünk el azért szó nélkül.
Írtam múlt héten a ChatGPT-ről, mert megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye egy adott témában, és nem tudott pontos választ adni. Legalábbis szakmai és panellakás szemmel nem volt megfelelő a válasza. Laikusként azonban hihetőnek tűnt…
Az 1980-as évek elején-közepén születettek még szinte bizonyosan emlékeznek a címben szereplő eszközre. A keverőtárcsás mosógép. Valamelyik nap láttam egy felmérés alkalmával.
Egyszerűen muszáj volt. Annyit olvastam már róla, hogy ki kellett próbálnom nekem is. Haladni kell a korral. Megkérdeztem hát a ChatGPT-t: “Kérlek írj nekem cikket a panel lakások villanyszerelése témájában”.
A tegnapi írás közben jöttek a gondolataim azzal kapcsolatban, hogy már tavaly sok helyen olvastam a hidrogén autózásról és ennek az elektromos autókkal való összehasonlításáról.
Erről érintőlegesen magam is írtam, de most azért már sokan felkapták a fejüket a tényleges tapasztalatok alapján.
Szépen lassan tisztul a kép a villamos biztonsági felülvizsgálatok körül. Tudjátok (korábban írtam is róla, lehet, hogy olvastátok és rémlik is valami) ez az a jogszabály, ami kötelező, de mégsem az.
Olyan rég volt bármi hír erről (meg hát én magam meg is untam a nagy felhajtást és talán mindenki (is)), úgyhogy egy minap megjelent cikket idézve felelevenítjük kicsit az ügyet.
Egyik kedvenc sportágam a jégkorong. Valamikor az ezredforduló táján találtam rá az élvonal meccseire, úgy emlékszem pont egy világbajnokság alkalmával. Mint kiderült, itthon is van, még válogatott csapat is, de akkor ez még egy szűk réteg kuriózumnak számító sportja volt.
Van ez a teljesítménybővítés dolog. De ha még pontosabb akarok lenni, akkor van a H tarifás mérés dolog. Tudjátok, ami most nagyon gazdaságos lesz, mert olcsó az áram, és azzal olcsóbb lesz fűteni, mint a gázzal.
Ha esetleg szoktál korán a pékségbe vagy a sarki kisboltba, esetleg nagyboltba járni, akkor biztosan találkoztál a “munkások” hadával. Ez általában nagyobb építkezések közvetlen környezetében, vagy a város szélén található nagyobb áruházak környékére jellemző.
Ami biztos egy kihívásokban és sikerekben gazdag életet élő villanyszerelő vállalkozó számára, hogy minden egyes időpillanata szépen be van osztva. Szerencsére ebben jut hely a családra is, és életem párja révén segítségem is bőven akad.
Bár csökken az áruk, az elemzők szerint a piaci kínálat növekszik, míg a kereslet csökken. Ez vélhetően további árcsökkenéshez vezet majd, de ez azonnal ki fog derülni, ahogy haladunk előre az időben.
Egyik nagy félelmemet osztom meg most veletek. Mint villanyszerelő igen, nagyon vágyom egy villanyautóra. (Igen, igazából szétszedném, mint gyerekkoromban az elektromos kütyüket.)
Hellyel-közzel követem az elektromos autók sorsát és piacát is. Egyelőre nem találom gazdaságosnak az elektromos autóra váltást, de vélhetően nincs messze az idő, hogy meglépjem én is. A világ alakulásának függvényében valószínű a következő verdánk már az lesz.
Emlékeztek még a tetriszre? Vagy a kis kézbe vehető videojátékok első generációjára a kvarcjátékokra? Igazi retro érzésű nosztalgia hetet tartok most.
Gyermekeim iskolájában létezik egy úgynevezett trimeszteri projekt. Ez azt jelenti, hogy egy adott időszakban a gyerkőcnek el kell készítenie egy általa kitalált témakörben egy “bemutatót”.
Szerintem sokan emlékeztek még a Dragon Ball mesére. Annak idején délutánonként vetítették, nagyjából pont úgy ért haza az ember fia az iskolából. Aztán betiltották, majd átkerült egy késő esti időpontba. Még hellyel-közzel azt is néztem, de már egy idő után az alvás fontosabb volt.
Azt hiszem le lehet írni, hogy milyen mesét is olvasunk esténként a gyerekekkel. Ez egy tengeren hajózó egérről és kalandjairól szól. Most nem igazán emlékszem rá pontosan, hogy ebben olvastam-e korábban Szent Elmo tüzéről, de talán nem is lényeges.
Egykori oktatóm kedvenc mondása volt. Ezzel szerette volna bennünk nyomatékosítani, hogy ha már csinálunk valamit, azt csináljuk jól és biztonságosan. Hiszen, ameddig nincs baj, addig nincs baj.
Be kell vallanom, imádom az összeesküvés elméleteket. Nem tudom, hogy ez hogyan alakult ki nálam, lehet én magam is sokat gyártottam belőlük egy adott életszakaszban. Ahogy a South Park egyik epizódjában mondják: “Mindennek megvan a maga helye és ideje: és ez az egyetem.”
A tegnapi – Mi lenne, ha megszűnne a villany? – íráshoz kapcsolódóan írok most erről. Mi is volt a Carrington-esemény? És mi a jelentősége mai szemmel?
– Mi lenne Péter? Mégis? Most mit parázol? Nem lenne munkánk. Aztán? Kimegyünk külföldre és kész. – mondta egy kedves volt kollégám, aki a maga egyszerűségével megoldotta ezt a problémát.
Fú de utáltam ezt a mondást! Kisiskolásként még nem érintett, de gimnazistaként már nagyon is.
Kapcsolódva a tegnapi – Építsünk weboldalt – írásunkhoz, egy érdekességet osztok meg veletek. Az idei év végi weboldalakkal kapcsolatos projektünk a villanypeter.hu véglegesnek nevezhető formájának
Miközben az év végi rohanás mellett nem sok mindenre maradt időm/időnk, mégis egy kis weboldal tervezésnek bele kell férnie.
Imádom az évnek ezt az időszakát. Mindig komoly munka előzi meg, hogy mindent is lezárjunk és ne maradjon semmi sem a következő évre.
Meglepő, ugyanakkor nem véletlen. Az első dokumentált kimondottan a karácsonyfa díszítésére használt elektromos izzósor – írd és mondd – 140 éve jelent meg a “piacon”. 1882-ben Edison társa, Edward Johnson Manhattanben már kimondottan a saját fenyőjét díszítette az erre a célra készített 80 égőből álló izzósorával.
Az eredeti terveimnek megfelelően Lappföld éves (vagy inkább a szezonbéli) áramfogyasztása érdekelt volna. A télapó kis faluja tulajdonképpen egy városa mellett fekszik, annak egy külső része.
– „…nem töltesz fel videókat véletelenül a TikTokra?” – kérdezte tőlem a srác pénteken, amikor a suli tornatermében szerelték a hőszivattyúhoz tartozó csöveket, és én kíváncsiságból lementem megnézni a fejleményeket.
Bár amikor ezeket a sorokat írom, éppen felkelt a nap, és úgy néz ki, hogy sütni is fog végre egy kicsit. Tiszta az égbolt, éjszaka havazott is. Igazán ránk fér. Nemcsak a D vitamin termelésünk és jókedvünk okán, hanem hogy némi mannát termeljen a szegény napelemeseknek.
Tartja a mondás, hogy minden technikai probléma orvosolható, ha van nálad WD40 és/vagy zöld-sárga szigetelőszalag. Be kell vallanom, előfordul, hogy ideiglenesen én is használom mind a kettőt.
Gyerekként imádtam a viharokat. Na nem azért mert pusztítottak (illetve hát gyerekként ez még nem igazán jutott el a tudatomig), hanem mert a jelenség, ami kísérte őket, igazán látványos volt. Nagyon szerettem nézni.
Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki nem olyan régen felhívott. Megkérdezte, hogy esetleg tudok-e számára munkát. Elmesélte, hogy az elmúlt időszakban nagyon nehéz az élete, egyszerűen eltűntek az ügyfelek.
Valóban nem. Eddig csak azt hittem ez “urban legend”, azaz városi legenda. Hiszen ki lenne olyan „merész”, hogy egy panel mellett az emeletről a kínai hosszabbítóval az elektromos autóját tölti?
Talán sokan ismerik azt az érzést, amikor hajszárítás után a csaphoz, vízhez vagy szinte bármilyen tárgyhoz hozzáérve csípést érzékelünk egy pattanó hang kíséretében, és elrántjuk a kezünket? Ugyanez tapasztalható néha a bevásárlókocsin is.
Nem is igen értek hozzá abban a mélységben, ahogyan kellene, nem is követtem úgy az eseményeket, hogy arról érdemben nyilatkozni lehetne. De hogy már nem is lehet kibogozni, hogy ki kivel, mikor, hol, miért és most akkor mi a nyavaja is van…
Minden jól sikerült munka után felmerül az ügyfeleink részéről, hogy miért is nem alapítunk generálkivitelező csapatot, mert ha mindenki olyan profin csinálta volna a dolgát, mint mi, akkor minden rendben lett volna.
Nagyon szeretek munka közben különböző hanganyagokat (újabban pedig podcast-eket) hallgatni. Főleg tanulni szeretek így (van amit előre én mondok fel magamnak), akár szakmai, akár egyéb dolgokról legyen szó.
Címnek inkább azt szerettem volna adni, hogy “A lámpa varázshatalmú szelleme”, de az nem fedte volna le igazán mondanivalót. A történet a múlt héten történt, amikor a munkáink többsége szerelvényezés volt.
Még kicsit visszatérve a tegnapi napelemes-leállításos írásomra, illetve azt ezt ihlető podcast-re, egy fontos dologgal találkoztam. Teljesen “véletlenül” dobta fel az egyik közösségi médium a régi bányász vasutakhoz tartozó kiállítást.
Kedves barátom hívta fel a figyelmem egy videóra, ami az elmúlt időszak “lerágott” csontjáról szól. De nem akárhogyan, hanem idősebb szakemberek szemével. Akiknek már mindegy, hogy mit mondanak. (ergó nem kell pc-nek, azaz politikailag korrektnek lenniük, hogy ne bántsanak meg a véleményükkel senkit)
Teljesen ledöbbentem villanyszerelőként, bár semmi okom nem volt rá. A kapcsolók és konnektorok szerelése közben beszélgettem ügyfelemmel, és bár ő műszaki ember, a felesége egyáltalán nem az.
Felmerült kérdésként az utóbbi időben több volt és jövendőbeli ügyfelünk révén: kell-e új, energiatakarékos eszközöket vásárolni? Megéri-e egyáltalán?
Lassan közeledik az évvége, és beköszöntöttek a hidegebb idők is. Az előbbi majd a különböző “évfordulók” miatt, utóbbi pedig a villamosenergia-fogyasztás alakulása okán lehet/lesz érdekes.
Szeretem a statisztikákat, valószínű, ha nem villanyszerelő lennék, különböző adatokat bújva, összehasonlítgatva őket, trendeket, megfigyeléseket végezve dolgoznék. Egyik heppem ezen kívül a fogyasztás tényleges mérése (hepp = személyes hóbort).
Túl sok újdonságról beszámolni nem lehet ezen a téren, ami történt, megtörtént. Szánalmas, és rémisztő, hogy folyamatosan esnek ki a csontvázak szekrényből. Persze ezek azért olyan csontvázak, amik már korábban ott voltak a szekrényben, ki is estek onnan már egyszer-kétszer.
Vannak dolgok, amiket kötelező felhúzni. Egyszerűen muszáj, mert ha nem, akkor büntetés lesz a vége. Vagy kinéznek. Vagy lelkiismeret furdalásod lesz. Vagy probléma lesz a felnemhúzásból egy idő után.
Hihetetlen dolog történt velem a múlt hét péntekén. Nagyjából már a munkaidő vége felé jártunk, amikor csörgött a telefonom. Persze nem tudtam oda rohanni, de szerencsére láttam ki keresett.
Érdekes tapasztalat az elmúlt időszakból, érezhetően megnőtt a bizalmatlanság. Ez szinte biztosan két dolognak szól: egyrészt az emberek pénze egyre kevesebbet ér, emiatt jól megnézik, kinek adják oda. Másrészt annyi mindent lehet hallani és olvasni internetszerte…
Kedvenc sportom. Valamikor a 2000-es években fedeztem fel magamnak azt a blogot, ami egyébként – egy másik formában ugyan – de mindmáig létezik. Ennek kapcsán már a tévében is néztem a meccseket.
Úgy gondolom, hogy gondolok valamit. És ha gondolok valamit, akkor azt – vállalva a kockázatot -, el is lehet, és érdemes is elmondani. Mivel ez a kérdés sokszor felmerül, lehet, hogy érdemes tisztán látni benne.
Ebben ismerőseim, akik ingatlannal foglalkoznak, valószínű vagy megcáfolnak vagy megerősítenek. Ezek szigorúan az én tapasztalataim az elmúlt időszakból, az én beszélgetéseimből és felméréseimből adódik a következtetés.
Van pár okos eszköz a tulajdonomban. Elsősorban azokat preferáltam, amik mérni is tudják a fogyasztást. Több okból is foglalkozom ezzel a mérős témával. Elsősorban a panellakásokban adott teljesítmény kimaxolása miatt.
A tegnapi gondolatot tovább fűzve egy érdekes megállapítást tettem magamban. Biztos vagyok benne, hogy van, aki nem osztja a nézeteimet. De ez nem is baj, sőt…
A ‘70-es ‘80-as évek villany szempontjából a feltörekvés időszaka volt. Akkoriban egy panellakás – bár több sebből vérzett – komoly modernitásnak számított. Főleg azokon a területeken, ahol nem vezették be a lakótelepre a gázt (ilyen többek között Gazdagrét).
“Nincs itt semmi látnivaló, kérem oszoljanak!” – avagy aki beadta, beadta, aki nem, az nem. Bevallom, még én is tettem vele egy próbát (mint regisztrált villanyszerelő a másik oldalról is), de 3-4-szeri próbálkozásra sem sikerült behozni a megfelelő oldalt. Amikor meg bejött, kiírta, hogy ilyen-olyan hiba.
2019-ben volt az első. Ekkor még csak a villamos energiát termelő erőművek és távhőt előállító fűtőművek, illetve látogatóközpontok nyitották meg kapuikat a nagyközönség előtt.
A múlt héten egy olyan típusú panellakásban dolgoztunk, ahol ügyes kezű felhasználók megoldották a rezsicsökkentést. Sajnos részleteket nem árulhatok el, tippeket sem szeretnék adni, de ez a közös falak egyik csodája.
Korábban is írtam már róla, de korunk egyik nagy problémája (és jelen pillanatban minden is erről szól) a növekvő energiaigény. Egy véges univerzum véges erőforrásait használva lehet most mentünk el falig?
Az energiaválság kellős közepén (bár néhányunk szerint a feketeleves csak most jön, ahogy megyünk bele a télbe) felmerül a kérdés, hogy mennyit is ér az energia. Hát nézzük meg, hogy mire is elég 1 kWh energia.
Nagyon szeretem a közösségi média felületein a különböző csoportokat. Minden témában (is) mindenki mindent (is) tud, és jó olvasni a bennük található tartalmakat. A minap a 20-ik kerületben, egy panelfelújítás alkalmával is ezt tettem ebédszünetben.
Több megkeresés érkezik hozzánk ebben a témában is. Számolós írás következik. Csak hogy ilyen is legyen, és megpróbáljam megértetni, hogy szerintem miért nem éri meg.
Utópisztikus gondolatnak tűnhet, bár egyáltalán nem biztos, hogy megoldhatatlan. Ha jól emlékszem egy korábbi beszélgetésre, akkor Ausztráliában működik is ez, vagy valami hasonló már. A megoldás módjairól a digitalizáció terén szakértő Digital Pedro barátom bizonyosan többet tudna mondani.
Az elkövetkezendő időkben az energiatudatosság magasabb szintjeire kell lépnünk. Ha nem tesszük ezt meg, fájdalmas tapasztalataink lehetnek.
Időnként előkerül, és olyankor mindig nagyot megy a közösségi médiában, az a Robert Boschnak tulajdonított mondat, miszerint – „Nem azért adok magas fizetéseket mert sok pénzem van. Azért van sok pénzem, mert magas fizetéseket adok.”.
Ténylegesen, bármit is olvasol, bármit is nézel, hallgatsz, mindent lehet olyan pc (political correctness – politikailag korrekt, ami nem bànt meg senkit) módon megfogalmazni, kiforgatni, hogy az egyszerű júzer (vagy ahogy a lányom félreértette: lúzer?), a felhasználó nem tud kiigazodni rajta. A mostani nagyon nagy visszhangot kiváltó döntéssel kapcsolatban is ez van.
Az elmúlt időszak történéseit figyelembe véve, és a ránk váró dolgokat is előrevetítve, még mindig azt kell mondanom, hogy az elektromos társadalom korát írjuk. Lehet kéne neki egy jobb nevet adni egyébként.
Így kezdődik az a zeneszám, amit a vizes sztorink ihletett. Nagyon kedves barátomat annyira megfogta a sztori, hogy úgy döntött, muszáj ezt dalban is közre adni. Jó kis punk zene, mi is visítottunk a nevetéstől. És ahogyan a hangzás és a szöveg visszaidézte az eredeti történetet…
Amíg az ember nem vesz ingatlant, nem igazán találkozik az Energia Tanúsítvány nevű dokumentációval. Alapesetben nem is igazán érhető, hogy mi van benne, de egy kis utána olvasással sok mindenre rámutat, ami érdekes lehet számunkra az adott házzal/lakással kapcsolatban.
Nemrégiben felmerült ez a kérdés, és egyszerűen nem tudtam megmagyarázni, hogy nem fog. Mármint a vezeték kiégni a falban. Főleg nem egy betonfalban. És főleg nem egy panelban.