Lépten nyomon, és gyakorlatilag naponta találkozom azzal a jelenséggel, amit egy mondással érzékeltetnék most: “A jó pap holtig tanul”. Igaz ez a villanyszerelőre is, mind szakmai, mind emberi oldalról.
Szakmai oldalról nem taglalom, egyszerűen annyi az új eszköz, lehetőség, újítás, változás és ezek olyan új jelenségeket okozhatnak, amiket egyszerűen folyamatosan figyelemmel kell kísérni, ha nem akarunk lemaradni a tapasztalatok szerzésében.
Emberi oldalról pedig szintén mindig tanulsz valami újat. Ahány ügyfél, annyi féle ember és történet, annyiféle hozzáállás és vélemény. És nemcsak jó, hanem rossz is, nemcsak bizakodásra okot adó, hanem kétségbeejtő is.
Talán az elmúlt év második felében alakult ki ez a trend, aminek utóhatásait még most is felfedezni vélem. A támogatások beadási határidejének lejárta olyan káoszt teremtett az építőiparban, hogy olyat korábban még nem tapasztaltam.
Ez pedig a kóklerek megjelenésének volt köszönhető.
Sok lóvé, sok megrendelés, a normál szakemberek már többet vállalni nem tudtak, így szabad volt a pálya. És hát sajnos egy-egy mostani felmérésem alkalmával szembesülök is ezzel, nem is kis mértékben.
Ez lett az oka annak, hogy új fogalmak kerültek bevezetésre, amiket nekem is meg kell tanulnom. Fiatalság-bolondság, gondoltam én nagy öreg, merthogy nem értettem a beszélgetés közepette, hogy most mi van. Nem érti amit mondok? Vagy poénkodik?
“Péter, mondom neked, hogy ezt egy suckember csinálta, akit az építési vállalkozó hozott magával, és aki 20 éve űzi az ipart.”
“Ezt szakember csinálta? Értem én, hogy 20 éve űzi az ipart, de hogy az nem villanyszerelés, az szinte biztos.”
“Figyelj, igazi suckember volt. Olyan szépen rakta be a csöveket a falba, hogy öröm volt nézni. Bár nem értem, hogy hogyan sikerült a 30 centis téglán átszakadni, és a fél falat kidönteni, de legalább jó hangos gépekkel dolgozott.”
Itt kicsit gyanús lett a dolog, szó szót követett. Mivel a tulaj váltig állította, hogy igazi hamisítatlan suckemberrel hozta össze a sors, kiakadtam. Kicsit idegesen elmutogattam, hogy egy szakember ilyet meg ilyet nem csinál, és ez még csak a jéghegy csúcsa lehet.
“Péter, figyelj már, bocs hogy így megkérdezem, de tudsz angolul valamennyire?” – “Fogjuk rá.” – “Tudod, hogy van a szívás angolul?” – És itt a fejemet látva akkorát nevetett, hogy a hasát fogta.
Szóval jó pap holtig tanul.
