Tampere: Az álom, a munka és az odavezető út

Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.

A jégkorong egy egyszerű és igazságos sport. Ha dolgozol és bele állsz, akkor meglesz a siker. Vagy így, vagy úgy, vagy most, vagy kicsit később, de mindenképpen meglesz a siker. Érdekes párhuzamot vettem észre a válogatott egész éves felkészülése, szereplése és a saját életem között.

Kell a szerencse, ami egy lehetőséget biztosít a számunkra. (Az egyik kedvenc mondásom szerint: a szerencse a lehetőség találkozása a felkészültséggel.) Mint a jégkorongban tavaly: 2 erős hokinemzet kizárása, és mint nekünk anno: egy piaci rés megtalálása.

Aztán munka és munka és munka, mindkét oldalon. Látni és figyelni a válogatott szereplését és majdnem egy egész éves felkészülését ilyen szempontból fantasztikus volt. A feljutás ugyan nyögvenyelős volt tavaly Szlovéniában, de az igazi meló csak ezután kezdődött.

Jól összeállított, tudatos egész éves program, egyéni és csapat szintű oktatás és felkészülés. Bár nekünk szurkolóknak nem sok örömünk volt benne (túl sok meccset nem nyertek a felkészülés alatt a srácok). A világbajnokságon azért már látszott, hogy a sok munkának van eredménye: nagyon büszkék voltunk, jó volt Finnországban magyar mezben mászkálni. És egy este a himnuszt is elénekelhettük.

Örök emlék marad.

Van úgy, hogy az álom nem valósul meg. Az okok sokfélék lehetnek. Ha azonban pontosabb akarok lenni, akkor azt kell mondjam, nem egészen az valósul meg, amit elképzeltünk. Ez a saját életünkben is megvan. De látszik, hogy többek és jobbak lettünk folyamatosan, és már pontosan tudjuk milyen munka kell a sikerhez.

Ha többet és jobban dolgozunk, meglesz a siker. Még akkor is, ha most azért nagyon szomorúak vagyunk, és sajnáljuk is a srácokat. Élőben ott lenni fantasztikus volt, látszott, hogy mindent beleadtak, szurkolói mondással: felszántották a jeget. És ilyenkor megbocsátod azt, hogy mondjuk sokkal kikapnak, mert van úgy egyszerűen, hogy az ellenfél ennyivel jobb.

És hát igen. Bevallom, örültünk volna, ha bent maradunk. Szerettünk volna Csehországba menni jövőre. Viszont Olaszország is szép hely, és ott majd igazi ki-ki meccseket játszhatunk az újabb feljutásért. És reméljük, ugyanilyen tudatos felkészülést követhetünk végig megint.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Jákob lajtorjája

Gondoltam keresek egy rövid vagy hosszú videót arról, ahogyan egy Jákob nevű villanyszerelő bemutatja az általa használt létrát. És ezzel a poénnal felvezetem a mai érdekességet. De a sok tartalom között ilyet pl. nem találtam.

Villany Péter

Tulipános házak

Ha azt mondom Paks biztosan mindenkinek az atomerőmű jut elsőre az eszébe. Kinek a Paks I., kinek a Paks II., vérmérséklet függvényében, de mindenképpen erről lett híres a város elsősorban.

Villany Péter

Áramok harca

Döbbenetes, hogy már az 1880-as évektől használunk irányítottan elektromos áramot. Akárhogy is számolom maholnap ez bizony 150 év. Hihetetlen, és egy kicsit felfoghatatlan is, hogy ennyi idő alatt hova jutottunk el vele, és milyen távlatok vannak/lehetnek még előttünk. Gondolok itt pl. a fúziós energia kísérletekre.