“Péter, mondja már meg, hány amperes a villanyórám?” – kapom meg a kérdést telefonban elég sokszor. Általában halk mosoly a válaszom, és elviccelem, hogy sajnos még olyan messzire nem látok és a távgyógyításban sem vagyok még otthon…
Persze a mostani technikai fejlődés közepette, ami késik az nem múlik (bár van ahol ez inkább visszafelé menne). És persze az is igaz, hogy viszonylag könnyen megállapítható a válasz a kérdésre.
Egyébként ilyenkor mindig eszembe jut elektrotechnika tanárom. Aki erre a szóra, hogy villanyóra, először csak egy egyszerű, de jól láthatóan grimaszolt. Ha nem javítottuk ki rögtön, akkor elkezdett rángatózni a bal szemöldöke és fura fejeket vágott. És ha még egyszer kiejtettük a szánkon, hogy villanyóra, akkor meg szivacsot hozzánk.
Ha szerencsénk volt, nem volt vizes a szivacs. De a lényeg, hogy a villanyóra az fogyasztásmérő. Megtanultuk egy életre.
És hogy hány amperes a villanyóra?
Na az nem a mérőtől függ, annak nincs ilyenje. A mellette vagy alatta található szolgáltatói áramkorlátozó értékétől függ. Ez az a kismegszakító, ami a mérő mellett/közelében van, és azt szabályozza, hogy tulajdonképpen mennyi áram jut be a lakásba. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek értékétől függ az, hogy mennyi és milyen teljesítményű gépet tudunk jelenleg használni (akár egyszerre).
A hány amperes a villanyóra kérdésnek azért van mégis létjogosultsága, mert a maga egyszerűségében rávilágít arra, hogy foglalkozunk a lakás elektromos rendszerével valamilyen szinten.
Innen már csak egy lépés annak eldöntése, hogy teljesítménybővítésre van-e szükségünk, és hogy milyen állapotú lehet a lakás villanyvezeték hálózata. És ha ezeknek a kérdéseknek a végére járunk/jártunk, akkor már megbizonyosodhatunk: biztonságos-e vagy sem.
