Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, majdnem bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak.
Mentek, mentek, egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki vitt egy kocsi fát. Megvették, csináltak belőle egy kis házat, és egyszer csak megint jött a farkas. Nem engedték be. Felment hát a farkas a ház tetejére, és addig fészkelődött, amíg be nem rontott. Amikor berontott, a három malac mind elszaladt.
Mentek, mentek, addig mentek… mígnem Budapest szélén, Békásmegyeren az épülő panelrengetegben ki nem utaltak számukra egy szolgálati lakást. Mivel a környéken a kutyák száma is megnőtt, a farkas ide már nem tudta őket követni.
És mindez azért jutott eszembe, mert a minap olvastam pár cikket a panelekkel kapcsolatban. Az egyikben a szomszédunkban zajló sajnálatos események miatt megrongálódott panelházakról láttam képeket: igen-igen stabilaknak tűnnek az épületek az őket ért károk ellenére is!
Egy másik cikkben a hazai népszerűségükről írtak még mindig. Áruk ugyan most csökkent (bár az infláció miatt ez nem túl érzékelhető), és a bankok is szívesebben adnak rá hitelt (bár olyan feltételekkel, hogy nem biztos, hogy jó ez nekünk).
Mondjuk, magam ezt nem csodálom. Néhány – az elmúlt időszakban épült “förmedvényekhez” képest ezek még jó pár évtized múltán is állni fognak.
