A kérdést két nézőpontból is lehet vizsgálni. Én most az összeférhetetlenség oldaláról közelítem meg a dolgokat. Az a helyzet, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy csak akkor vagyunk hatékonyak, ha “egyedül” dolgozunk.
Mármint pontosítva: csapatban egyedül! Fura kifejezés tudom, de rögtön megmagyarázom.
Amikor mi, mint villanyszerelők a felújításon dolgozunk, akkor a kialakított rendszerünk megkívánja, hogy a teljes területen mi legyünk az “alfahímek”. Nagyobb alapterületen ez nem feltétlen igaz. De mi főleg lakásokban dolgozunk, ahol amúgy is szűkebbek a helyek, és 3-4 ember már csak okos logisztikával fér el.
Szétszedünk először mindent, “rombolunk” még egy keveset, azután építünk. Ez sajnos nagyon ritkán (sőt soha nem) működik úgy, hogy miközben mi az egyik szobában “porolunk”, a másik szobában a festő glettel, a konyhában meg vizet szerel a gázos.
Emiatt fontos az, hogy jól legyenek ütemezve a munkák, és ne legyünk egymásnak láb alatt. Hiszem, hogy mindenki sokkal jobban és gyorsabban tud haladni, ha – kisebb alapterületek esetén – csak az övé a terep.
