Az évek során már nagyon sok típusú panellel találkoztam. A valóságban panelnek hívjuk azt is, ami nem is az, és zsaluzatnak azt, ami meg aztán végképpen nem az. De a lényeg a lényeg, mindenki érti: “Panellakás? Nem könnyű szerelni.”.
Van Budapesten jó pár fura szerkezet, de ez az igazán fura. Utólag már nagyjából lehet érteni, hogy mire gondolt a kialakításnál a költő. De hogy nem gondoltak arra, hogy ezt egyszer fel is kell majd újítani, az szinte biztos.
Az van ugyanis, hogy minden kábel a padlóban van elvezetve. Ez még önmagában nem lenne probléma, de itt megvan az a könnyed bája a történetnek, hogy a legrövidebb úton, keresztül-kasul hálózzák be a lakást a különböző áramkörök.
És ami a legszebb, hogy nemcsak a te áramköreid vannak ám ott. De nem ám. Hanem az alsó szomszéd mennyezeti lámpái is! És ebből kifolyólag a te lakásodhoz tartozó lámpakiállások pedig a felső szomszéd padlójában figyelnek.
Ha pedig ez amúgy nem lenne elég, akkor jön a csavar benne: az oldalsó szomszéd is átlóg egy kicsit, mert hát már miért ne. Csak hogy együtt legyen mindenki mindenkivel, mert úgy az igazi. Minden “tyúkbél” szürke, random helyeken jönnek át a falakon, tűnnek el a padlóban és fura köröket is leírnak.
Egy szó mint száz, sokszor történik itt olyan, hogy például az ajtótokok kivágásánál – véletlenül belevágva a padlóba a nagy flexszel -, az alsó szomszédnál gyertyafényes lesz a vacsora…
