Itt az idő: “Apa kezdődik!” Mikor ezek a sorok kikerülnek a “forgalomba”, már a repülőn ülünk, és úticélunk először Frankfurt, majd Helsinki, és végül vonattal Tampere.
Gondolatban és képeken már számtalanszor jártunk ott, megnéztük a modern digitális technika minden vívmányával a szállásunkat, az utcákat, a környéket és a várost. És a vb múlt pénteki indulása óta mohón figyeltük azokat a “sorstársainkat” (követtük a képeiket, bejelentkezésiket), akik velünk együtt úgy döntöttek, hogy ide is eljönnek.
Most, hogy már a gyerkőcök is kimondottan elég nagyok ahhoz, hogy élvezni tudják a dolgokat, bátran nekivágtunk az ismeretlennek. Nem mondom, hogy minden előkészület fáklyásmenet volt, és hogy nem fáradtam el az idáig vezető úton, de azt érzem, hogy ez megérte.
Csomagok kikészítve, pontosan lemérve minden aspektusból. Ez a repülőzés dolog igen kemény. Aki gyakrabban csinálja, annak biztosan rutin, de mi, akik vajmi keveset tapasztaltak ebből az élményből (azt is már elég régen), nekünk egy sötét ló. De végül mindegy is: “ember tervez, Isten végez” – ahogy a mondás tartja.
Iszonyúan kíváncsi leszek a hangulatra. Bevallom, A csoportos világbajnokságon még nem voltunk, csak a TV-ből követtük az eseményeket a 2 korábbi lehetőség alkalmával. Most is lestük a televízión a közvetítéseket, és néztük a stadiont, ámultunk és bámultunk, hogy milyen.
És egyre nagyobb az izgalom. Mindannyian egy ilyen nagyon kellemesen feszült várakozásban voltunk. Abban a fajtában, amikor az indulás előtt az utolsó éjszakán már aludni sem tudsz, annyira várod.
A korán kelés szokatlanságának egyik hozománya valószínű az lesz, hogy az utazás a kezdeti izgalmak után végig alható majd. Így meg nem lesz sem unalmas, sem fárasztó. Minden etap 1,5 óra körüli, közte viszonylag sok idővel az evésre, ivásra, bámészkodásra.
Így hát elindultunk, és időnként küldünk majd életjeleket magunkról.
