A gyermekeim oktatási intézményében (jól van na, le akartam így írni, pc-nek, azaz politikailag korrektnek kell lenni) mi is megtartottuk a télűző népszokást: farsangoltunk.
Sajnos túl sok időm nem volt készülni az eseményre, mert a munka az nem vár. (Meg a vonat sem, de az egy másik nóta.) De megvolt a látványterv, és minden kellék oda volt “készítve” a megfelelő helyre a garázsban.
De hát ahogy az lenni szokott, és amint arra a “hol van már a tavalyi hó” mondás is utal, nem találtam meg a kellékeket. (Főleg a micisapka kellett volna…) Így nem maradt más hátra, rögtönözni kellett, és ekkor akadt meg a szemem egy lámpabúrán, aminek a belső tartója kényelmesen pont ráillett a fejemre.
Némi okoskodás után még “izzó” is került bele, és már készen is álltunk az indulásra. Fantasztikusan éreztük magunkat és csak annyit mondok, hogy nagyon jól sikerült a “télűzés”, mert rögtön utána meg is érkezett a nappali 15 fok.
