A nyári nagy meleg nemcsak minket, embereket terhel meg, hanem az elektromos hálózatot is. Most nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy “különböző szintű” “kiszolgáló egységek” vannak, és ezeknek más és más a funkciója a nagy egészet tekintve.
Ugye mi viszonylag könnyen védekezhetünk ellene: némi pénzért felszereltetünk egy jó klímát, ami számunkra a kellemes közérzetet, és lakásainkban a hűvösebb időjárást biztosítja.
“Szegény” elektromos hálózat ugyanakkor ezt nem tudja megtenni, s bár a meleg kevésbé érinti rosszul, az általunk használt légkondicionáló berendezések energiaigénye igencsak leterheli “őkelmét”. Nem véletlen, hogy a július közepi nagy melegek hatására egyre-másra dőltek meg a napi fogyasztási rekordok.
Ennek kapcsán merült fel az az aggály, hogy úgy, mint a Balkánon nem olyan régen, nálunk is várhatók áramkimaradások. Ott több ország esetén is, a nagyvárosokban 3-5 órás áramkimaradások voltak, mert a termelés nem tudott lépést tartani a fogyasztással. A szakemberek szerint ugyan erre kicsi az esély, de nem zárható ki teljesen.
A különösen veszélyeztetett időszak ennek kapcsán az esti órákban van, 18-21 óra között. Ilyenkor a napelemek már nem – vagy csak nagyon kis mennyiségben – termelnek, és a még mindig működő klímák ellátása ilyenkor már problémákba ütközhet.
Ha rendszerkritikus szeretnék lenni, és a kákán is csomót akarnék keresni, akkor az az érzésem, hogy a hálózatfejlesztés elmaradását vagy lassabb ütemét próbálják egy kicsit tompítani, és a felelősség egy részét rátolni a szerencsétlen klímákra, és ezáltal a lakosságra. De ezt csak így itt zárójelben jegyzem meg, és ez szimplán az én gondolatom, belsős információk nélkül.
Ugyanakkor az is teljesen igaz, hogy nem lett belőlük kevesebb. Mármint a légkondikból. Egy-egy munkám közben, amikor megfelelő magasságokban dolgozom (mondjuk az 5. emeletnél feljebb), videót készítek “Számoljunk klímákat” címmel. Elképesztő látni, hogy mennyi-mennyi készülék “függ” a tömbök oldalán, szinte minden lakásra jut legalább egy.
