A napokban olvastam erről, és mindig érdeklődve figyelem az árak változását. Mind az eladások, mind a kiadások esetén. Az ingatlanpiaci folyamatok alakulása ugyanis egy adott ponton a mi tevékenységünket is befolyásolja, egy vásárolt panellakás esetén ugyanis nagy az esély arra, hogy az elektromos hálózatot is fel kell újítani.
A több eladott lakás, több potenciálisan felújítandó panellakást is jelent, ez tényleg ennyire egyszerű. Bár a nyugati trendek kezdenek hozzánk is begyűrűzni. Szerintem egy véget nem érő örök vita ez. És nem új keletű, én úgy emlékszem, időnként elő-előkerül a “saját vagy bérlemény” kérdéskör.
Felmérés alapján a magyar középkorúak, vagyis a 30–59 éves korosztály több mint fele úgy látja, hogy soha nem lesz esélye saját ingatlant vásárolni. Ezek az emberek az öröklésben bíznak. Sokan úgy látják, hogy érdemesebb bérlésben gondolkodni, ami nagyobb mobilitást ad az életben.
Ennek (is) hatásaként Budapesten tavaly az V. kerületben volt a legdrágább a bérlakás, átlagosan 321.000,- Forint / hó. Ennél valamivel kedvezőbb VI. kerületben 298.000,-, majd a II. kerület – 294.000,-, és az I. kerület – 284.000,- következik.
A panellakások bérleti díja továbbra is kedvezőbb a téglalakással szemben. Minél nagyobb a házgyári ingatlan, annál nagyobb az árelőny. A kisebb (általában négyemeletes) paneltömbi ingatlanok drágábbak, mint a 10 emeletes társaik. Budán és a belvárosban 200.000,- Forintos átlagértéken lehetett panellakást bérelni, míg a külső pesti kerületekben 156.000,- az átlag. A régióközpontokban már csak 125.000,-, a kisebb megyei jogú városokban 120.000,- Forint volt tavaly az átlagos havi bérleti díj.
Elmondható, hogy az infláció a bérleti díjak esetén is érezteti hatását, míg tavaly egy budapesti panellakás átlagosan 14,1%-kal drágult, addig a vidéki frekventáltabb lakótelepeken ez a 30%-ot is elérheti. S lehet, hogy messze nincs vége?
