Nem tudok elszakadni a csendes pihenő témakörétől. De az a helyzet, hogy az évek során annyi ezzel kapcsolatos furcsasággal találkoztam, hogy több mint sok (talán sokk is?).
Érdekes esetek, amik legtöbbször nem hagytak rossz szájízt maguk mögött, de a békés együttélést az ott lakók között nem feltétlen segítette. 2 ilyen történés maradt meg bennem élénken.
A második az Kuba fővárosában, Havannában történt velünk. Na jó nem is, ez a Havanna Budapest 18. kerületének lakótelepe. Persze méltán híres. Volt egy időszak, amikor igazi kihívás volt ezen a környéken dolgozni. De ez egy másik történet.
Itt érdekesen alakul a délutáni szieszta időbeosztása. Szinte lépcsőházról lépcsőházra változik. Ebből kifolyólag komoly gondok adódnak, amikor egy szomszédos lépcsőházban megengedett az, ami mellette nem. Ritkán hallasz olyan válogatott szidalmakat…
De igazán az a lépcsőház a legkeményebb, ahol a hangos építési munkálatokat 8-12 és 16-20 között lehet végezni. Igen, ebéd után 4 órán keresztül nem lehet zajongani. A legszebb az egészben, hogy tudjátok miért?
Mert a közgyűlésen megszavazták, hogy csendesen tudják nézni a délutáni sorozatokat. Mindez akkor derült ki, amikor a haladás végett a tulajdonos hölgy az ajtó előtt ülve várta a reklamálásokat (azért a folyosón volt egy rács is szerencsére). És mi bentről elcsíptük egy nagyon hangos veszekedés foszlányait: “…de hát így nem hallom a tévét, most megy a … utolsó előtti része!…”
Ez az a hely, ahol 12-16 között a tévénézők, 16-20 között meg a munkából és iskolából hazatérők érdekei sérülnek. Szóval Havannán csak nyaralni érdemes?
