Be kell vallanom, nem igazán foglalkoztam az elmúlt időszakban azzal, hogy a blog.hu oldalra kikerült írások mit is “okoznak”. Szerencsére nagyon sok segítséget kapok életem párjától, és így komoly terhek kerülnek le a vállamról.
Majdnem hogy azt kell mondjam, nekem csak az alkotásra kell figyelnem. És az írások mellett a fizikai munka dandárjának elvégzése is az én tisztem, de ez is egy alkotási folyamat.
Szeretem megvalósulni látni az általam elképzelt dolgokat. Legyen ez akár elméleti, akár gyakorlati téren. Sokat tervezek, és dolgozok a tervek megvalósításán. A napi “monoton” robotban is. Az eredmények pedig magukért beszélnek.
Elmondhatatlan az az érzés, ami egy-egy jól sikerült munka után kerít hatalmába. Azok a helyzetek, amikor tényleg kompromisszumok, mismásolások, és rossz szájíz nélkül azt mondhatod: “ez jó mulatság, férfimunka volt”. És amikor az ügyfél szemén és hozzáállásán is látod: ezek tényleg megcsinálták, amiről beszéltek.
Sajnos ezt az érzést azért túl sokszor és túl jól átadni nem tudom, mert ahhoz valószínűleg nem vagyok elég “művészlélek” (vagy valami ilyesmi). De nagyon köszönöm az Index olvasóinak, hogy értékelik a tevékenységemet, követik a munkásságom, olvassák az írásaim.
És néha bizony ők is kellemes perceket szereznek nekem, mint a legutóbbi – TALÁLÓS KÉRDÉS: MELYIK A LEGJELENTŐSEBB FÉM A VILÁGON? (ami a réz fontosságát ecseteli) – cikk egyik kommentjében: “És a réz faxú bagolyról se feledkezzünk meg!”.
