“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?
Nos, tegyük kicsit tisztába a dolgokat.
Először is fontos értelmeznünk, hogy mi mit is értünk “hajtás” alatt. Az értelmező szótár egy eldugott /a. részében ezt írják: “főnév (ritka): egyhuzamban, megállás, pihenés nélkül való kocsizás, lovaglás.”
Az elmúlt időszakban többször volt alkalmam más szakmákkal is együtt dolgozni. Az itt szerzett tapasztalataim is azt erősítik, hogy annyira nagy a kontraszt a normális tempóban haladó, a tervet profin végrehajtó csapat és a “csinálgatom” munkások között, hogy bizony utóbbi szempontból ez, amit mi csinálunk, a fentebb leírt “hajtás”.
Pedig nem.
Ha egy napunkat megvizsgáljuk, akkor egy tudatosan jól felépített rendszert kapunk, ami lépésről lépésre elvezet az elvégzendő feladat végére. Ha pedig ezeket a napokat összerakjuk, akkor egy kész, elektromosan felújított lakást kapunk.
Hogy ez kívülről durva tempónak látszik, azt elhiszem. És tudom (láttam, tapasztaltam), hogy ez nem mindenkinek való.
Néha én magam is meglepődöm a kollégákon, hogy mennyi mindent el tudnak végezni egy nap alatt. Túlóra vagy “Hajtsuk meg egy kicsit!” nincs, a határidők maximális betartása és pontos, biztonságos munka van.
Szóval mi úgy érezzük belülről, hogy nem a mi munka tempónk durva, hanem az emberek vannak elszokva attól, hogy egy szakember meri is ígérni, és tudja is tartani a határidőket és a megbeszélteket.
