Sokszor találnak meg az interneten keresztül minket, és kérdezik meg: látom maguk profik ebben a panel dologban, vidékre is lejönnek? A válasz ilyenkor mindig egy kérdés: mennyire vidék a vidék?
Mert az utazás és/vagy szállás költségei nem elhanyagolhatók. De ha onnan közelítem meg a kérdést, hogy az egyik nem titkolt célom, hogy minden típusú panelt szerelhessek egyszer, akkor ugye nincs távolság.
Végül is kollégám és jó barátom által jutok most el a héten Veszprémbe, ahol lesz szerencsém a helyi paneldzsungelt feltérképezni. Izgatott és kíváncsi vagyok, hogy egy megyeszékhely panelrengetegje mennyiben különbözik vagy hasonlít a nagy budapesti lakótelepek életviteléhez. Nemcsak maga az épület fontos ilyenkor. Mert persze az is érdekes, hogy ezt vidéki házgyár termelte, és ebből fakadóan a továbbfejlesztett technológia kicsit mást rejt, mint fővárosi társai.
Érdekes lesz munka után megállni majd pár percre, venni egy fagyit vagy még inkább egy citromos jégkását, és bámulni percekig a helyi forgalmat. Nézni, ahogyan az emberek hazaérkeznek, ahogyan kutyát sétáltatnak, ahogyan pár percre, másodpercre “részesei leszünk” egymás életének.
Mert egy panelvillanyszerelőnek, a szürke panelfalak után, a feltöltődéshez néha szüksége egy-egy ilyen szentimentális pillanatra.
