Az elmúlt év vége, és az idei év egyértelműen a “lakott” lakásokról szól. Hogy mások is így hívják-e, azt nem tudom, de nálunk ez a szó jelenti azt a típusú felújítást, amikor a tulajdonosok “benne laknak” az ingatlanban.
Ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy miközben én ott ügyködök ők éppen ott vannak, és mondjuk az ágyban pihennek. Ennek a típusú felújításnak (nevezzük így), különleges szabályai vannak, és számunkra is más hozzáállást igényel.
Ezért amikor egy ilyen jellegű munkánk van, akkor ezt egyszerűen magunk között csak lakottnak “becézzük”.
Alap esetben ez szimplán csak azt jelenti, hogy a lakás használatának jellegéből adódóan viszonylag sok lehet a bútor, vigyázni szükséges a burkolatokra, és még elképzelhető pár apróság, ami a kivitelezés szempontjából nagyon fontos.
Ilyen esetekben a munka megtervezésének, a kivitelezés menetének elgondolása és előzetes átbeszélése különösen fontos. Hiszem, ha jól tervezünk, és ezt a tulajdonossal átbeszéljük, a bútorokat, használati tárgyakat olyan helyre mozgathatjuk és letakarhatjuk, ahol se nekünk nem lesz útban, sem porosak piszkosak nem lesznek.
Van azonban úgy, hogy néha ezért egy-egy falon hagyott szekrényt, egy-egy bútordarabot mozgatnunk kell mégis. Mint legutóbb, mikor a gyári csövet sikerült telibe fúrni a szekrényt tartó tiplivel. Vagy a konyhaszekrény aljának kipakolása, mert ott volt egy olyan régi kábelköteg, amit meg kellett szüntetni.
Ilyen esetekben egy alapos takarítás után simán levesszük mi a szekrényt.
És most olyan régi kincsekre bukkantunk eközben, hogy csak ámultunk bámultunk.
Panel-régészeti szempontból most nem a falakban és illesztésekben találtuk meg gyerekkorom mesekönyveit (Vuk, Ablak Zsiráf és társaik, hittankönyv, amiből mi is tanultunk), hanem a konyhai eszközök is igazi retro hangulatot teremtettek (kézi habverő made in DDR pl.).
Emiatt is imádom a panellakásokat egyébként. Olyan időutazást tehetek ezen alkalmakkor, ami megörvendezteti a szívemet, és nagyon kellemes érzéssel tölt el. Nagyon sok szép emléket idéznek fel ezek a tárgyak, könyvek, és pár pillanatra tényleg újra átélhetem gyermekkorom gondtalan világát.
