Mikor ez az írás megjelenik, akkor nagy valószínűséggel éppen úton leszünk egy különleges helyre. Éppen most messzebbre utazunk ugyan, mint szoktunk, de időnkbe simán belefér.
Igazság szerint most leteszteljük, hogy érdemes-e kimenni hosszabb távra, és ha igen, akkor sátort neki, és hajrá. Maconka a cél, ahol gyermekkoromban egyszer már jártam megyei versenyen.
Az is az igazsághoz tartozik, hogy ez már második alkalom. Az első sem volt régen, és az úgynevezett szezon az már korábban elkezdődött. De sajnos azokon a napokon, amikor mi szerettünk volna menni, az időjárás nem engedte. Idén a 4. próbálkozás hozott sikert.
Bár azt meg kell jegyeznem, hogy ez a horgászat dolog az igazán elszántaknak egész éves program. Pontosan olyan, mint a panelvillanyszerelés: azt is egész évben lehet “űzni”. Nyáron azért mert meleg van, télen meg azért, mert a panelekben elég jó a fűtés.
A horgászat is ilyen folyamatos sport. Bár a magam részéről sosem szerettem a télen jégen lékhorgászatot (igaz csak párszor próbáltam). Mert a hidegben való ott állás nem az én asztalom volt. Nem voltam/vagyok fázós, de az ott sétálás-várakozás a hidegben (a jó meleg öltözet, és a különböző trükkök ellenére), hát… brrrrrrr.
Nekem most is ugyanazt jelenti, mint gyermek- és kamaszkoromban: a csendet, a békét és a természet közelségét. Valójában elég sokszor azon kapom magam (meg Matyi fiamat is), hogy csak bámuljuk a környezetet, és élvezzük a pillanatot.
Na jó, néha halat is fogunk.
