A villanyszerelő – főleg a korán kelő típus, mint én -, nagyon szereti a kávét. És ha a hajnali kávéfőzés lehet egy olyan rituális szokás, amit a család férfitagjai egymásnak örökítenek, akkor ez nálunk hagyománnyá érett.
Bár dolgoztam olyan helyen, ahol nagyon minőségi gépen főztük a tényleg kiváló, helyben frissen darált kávét. (És valóban lehetett érezni a különbséget a kávék között.) Mégis azt kell mondjam, nekem sokkal többet jelent az otthoni, gázon vagy platnin főzött kotyogós kávé. A hang és az illat…
Viszonylag sokáig lehetett kapni ezt a típusú kávéfőzőt, viszont sokáig nem is gondoltam (meg persze nem is igen érdekelt), hogy ezeket itthon gyártják. Igazság szerint olyan “kínai vacaknak” tűnt elsőre. De nem ám! Szarvason készítették, az ottani “fémgyárban”.
Na de mi a halálcsillag és hogy jön ide? Egy IKEÁ-s lámpát “becéznek” így, amit mind a mai napig lehet kapni. (Keressetek rá, tuti fel fogjátok ismerni!) Villanyszerelőként találkozik vele az ember, az összerakása néha rémálom. Speciel én a magam részéről nem is tudtam ezt a részét a dolognak. Mégpedig azt, hogy ezt a lámpát itthon gyártották.
Egy darabig. A teljesen pontos képet és okokat valószínű sosem tudjuk meg, de a lényeg, hogy minőségi problémák miatt a Szarvasi gyár belebukott a halálcsillag lámpák gyártásába. Ez a bukás magával rántotta a többi terméket és magát a gyárat is. Így történt, hogy a halálcsillag legyőzte a kotyogós kávéfőzőt.
Viszont ahogyan a filmben is, itt is a Jedi visszatér: újraszervezve, csak a kávéfőzőre koncentrálva tovább él a Szarvasi márka, lehetővé téve, hogy egyszer majd – ha akarja – a gyermekem vegye át a családi hagyományt.
