Nehéz szavakba önteni, de biztos mindenki érezte már azt, amikor valami könnyűnek ígérkezik, és a végén igazi szenvedés lesz belőle. A múlt héten két egymást követő napon is így jártam.
Nem okolhatok magamon kívül érte senkit, egyszerűen elkövettem azt a hibát, hogy alul értékeltem az adott feladatot. Sajnos szinte mindig ez van, amikor egy teljesen ismeretlen terepen tevékenykedek.
Úgy tudnám ezt legjobban szemléltetni, mint amikor egy ismeretlen helyen vagy és szükséged lenne egy üveg vízre. A feladat: keresni kell egy boltot és elindulni valamerre. Ilyenkor az egyszerű megoldás az, hogy megkérdezel egy járókelőt, vagy megnézed a térképen.
Esetemben azonban (a villanyszerelésnél) ez 100-ból 1-szer működik. Ha egyáltalán… Egyrészt azért, mert a tulajdonos nem tudja/emlékszik, másrészt aki csinálta, már nincs sehol.
Se rajz, se leírás, se feliratok (vagy ha vannak, azok sem látszanak, kódolvasást pedig nem tanítottak). Ilyenkor nincs más megoldás, mint első körben felfedezni. Megnézni ki, kivel, miért, mikortól. És ez bizony időrabló.
Mert az való igaz, hogy aztán megcsinálni a tényleges munkát már nem sok idő, de mire odáig eljutunk… na az néha egy örökkévalóságnak tűnik…
