Először is el kell mondjam, hogy mit nevezünk falpogácsának. Vagy ahogyan a google helyesírás-ellenőrzője szeretné mindenáron: fal pogácsa.
Amikor egy panel vasbeton falán a statikai engedélyeknek megfelelően egy szerelvénynek (konnektor vagy kapcsoló) “helyet” készítesz, akkor ott egy szép alakú és nagyon masszív henger alakzatot emelsz ki a falból.
Ha ezt egy vékony falnál csinálod, pl. egy fürdő 4 centis falán, akkor pedig a forma egy kisebb méretű “gazdaságos” pogácsára emlékeztet. Jó kis vasbeton-pogácsa. Mondjuk evésre nem ajánlom. (bár a szomszéd macskája valamilyen oknál fogva szereti nyalogatni őket)
Egy ideig elhoztam haza őket, hogy majd jó lesz a kertbe “kertitörpének”. De igazából sziklakertszerűséget szerettem volna építeni belőle, majd a gyíkoknak szántam napozónak. Hogy egyik sem lett annak az az oka, hogy a vékony falból kivettek esetén abban viszonylag sok a vékony vas. Ezek pedig komolyan berozsdásodtak.
Így az elsőt ugyan megtartottuk a lakásban, de a többi az időjárás kegyeire van bízva. Gyakorlatilag tesztelem, hogy a benne lévő vasak meddig bírják a szabad levegőn. Figyelem, hogy mikor kezdenek el a rozsdásodás okán tényleg tönkre menni.
Viszont azt az elsőt ténylegesen sokoldalúan használjuk: levélnehezéknek, diótörőnek, stresszlabdának. A legújabb felfedezésem pedig, hogy iszonyúan alkalmas a kovászos uborka készítéséhez! Ennél jobb nehezéket elképzelni sem tudok, mind mérete, mind súlya okán.
