A Hello Kitty után szabadon: Hello Péter…
A történet egy kellemes délutánon kezdődött. A bevásárló objektum melletti parkolóban, a kocsiban élveztem a pillanatot, hogy most is időben végeztünk, és “szabad” lesz a péntekem.
Kellemesen sütött a kora márciusi nap. Itt kell megjegyeznem, hogy a szabadság fogalma mindenkiben nagyon eltérő lehet, nekem már az is az, ha nem kell a városba mennem, és piszmoghatok a különböző adminisztrációs teendőkkel.
Ezeken a napokon érzem igazán, hogy nagyon jó kis csapatot sikerült közösen összeraknunk. Gyorsan és pontosan végzünk minden feladatunkkal, és mindenki örül a plusz időnek, amit a családdal vagy a hobbijával tölthet.
Szóval ülök a kocsiban, időm mint a tenger, a tulajdonos csak később tud jönni és azt hiszem éppen egy videót szerkesztgettem arról, hogy mire is figyeljünk, ha lakást veszünk. Mik lehetnek azok az árulkodó jelek, amiket ha észreveszünk, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy dolgunk lesz a villannyal.
Érzékeltem, hogy betolatott mellém egy terepjáró, de különösebben nem foglalkoztam vele. 10 perc még, és indulok a lakásba, készítenem kell még a zuhanyzóba szerelt kötődobozról egy videót. Szépen lassan leteszem a telefont, majd fordulok balra, hogy bekössem magam… Ekkor a nyitott ablakon át beköszönt a “szomszéd”:
“Helló Péter! Jók a videóid!”
