Most, hogy ilyen sok szó esik az elektromos energia különböző tárolási módozatairól, és hogy ez milyen fontos lesz a következő időszakban, gondoltam kicsit utána járok, hogy honnan is indult ez az egész.
Az elektromosság korai történetében az egyik legizgalmasabb fejezet az 1740-es években kezdődött. Ekkor két tudós, a német Ewald Georg von Kleist (1745) és a holland Pieter van Musschenbroek (1746), egymástól függetlenül, de hasonló ötlettel kísérletezve létrehozta az elektromos töltések tárolására alkalmas első eszközt, a leideni palackot.
A találmány egyszerű, mégis zseniális: egy üvegpalack, amelynek belső és külső felületét fémréteggel vonták be. Az üveg itt szigetelőként működött, míg a fémrétegek között elektromos töltés halmozódott fel. Egy fémrúd csatlakozott a belső réteghez, amely lehetővé tette az eszköz feltöltését például egy dörzselektromos géppel. Amikor a belső és külső rétegek között kapcsolat jött létre, a tárolt töltés gyorsan kisült, látványos szikrakisülést hozva létre.
Az eredeti leideni palack kapacitása csak nagyon kicsi volt, de ez is elegendő ahhoz, hogy alapvető fizikai jelenségeket vizsgáljanak vele. A kísérletek során gyorsan kiderült, hogy minél vékonyabb az üveg és nagyobb a fémfelület, annál több töltés tárolható benne – ez a kondenzátorok működésének mai alapja.
A leideni palack feltalálása forradalmasította az elektromosság tanulmányozását, és alapot adott a modern elektronika fejlődéséhez. Bár ma már sokkal fejlettebb technológiák állnak rendelkezésünkre, a leideni palack története jól mutatja, hogyan indulhat el egy ötlet egy üvegpalackból a tudomány és a technika csúcsai felé.
