Gyermekkorom egyik meghatározó járműve volt. Volt is néhány példány a faluban (A TSZ-ben vagy focizni jártunk vele? Erre már nem emlékszem…). Talán még nagyapámnak is volt, bár erre már nem emlékszem. Fiatal kollégám egyik nagy kedvence, karácsonyra majd meg is lepjük őt plüss Barkasszal (hopp, bocs, el is árultam, majd lepődj meg!).
Hivatalos nevén a Barkas B1000 összetéveszthetetlen kétütemű hangjával és elképesztő füstjével az NDK autóiparának terméke volt. 1961 és 1989 között, mintegy 175 ezer példányban gyártották. Meghajtásáról Wartburg motor gondoskodott.
Leleményes magyar fejlesztők egy sokkal „zöldebb” elektromotorra cseréltek. Így született meg az Elektro Barkas, mely az „elektromos hajtással a környezet védelméért” szlogen jegyében a Villamosipari Kutató Intézet berkein belül látta meg a napvilágot.
Az első működőképes prototípust 1973-ban készítették el: egy feltöltéssel mintegy 80 kilométeres távolságot tudott megtenni. Az eredeti 100 helyett csupán 50-60 kilométer/órás maximális tempóra képes Elektro Barkas-ból 1975-ig mindössze tíz példány készült, és az autók a Magyar Posta szolgálatában álltak.
De nem sok időre, mert a gyakran meghibásodó “e-Barkasokat” gyorsan leselejtezték. Napjainkra emlékét egy német riportfilm és jó pár cikk, illetve fotó őrzi. A képen látható tesztpéldányból az idők folyamán még makett autó is készült.
