Nemrégiben olvastam ezt az idézetet kedvesemnél: “A délutáni szunyókálás jótékony hatásai jól ismertek: az ebéd utáni szieszta megőrizheti agyunk egészségét az öregedés során, javíthatja a kreativitást, a szülői készségeket és növelheti az általános jókedvet. A külföldi szakértők még külön kifejezést is alkottak arra az eufórikus állapotra, amelyet egy rövid szundítás után érzünk: „nappiness”.”
Erről eszembe jutott, hogy talán nem is véletlen, hogy ez így van.
Mivel viszonylag kevés ember fér el egy panellakásban egyszerre, ezért a munka gyors és biztonságos elvégzéséhez elsődleges prioritás nálunk a hatékonyság lehető legmagasabb szintre emelése, és ennek megtartása. Mivel az emberi fizikai képességek határa véges, ezért a jobb gépek, hatékonyabb eszközök sokat segítenek.
De egy pontig segítenek csak. Egy könyvben olvastam a délutáni csendes percek jótékony hatását (sok példát is szállítottak sikeres emberek életéből). Anno gondoltam adok neki egy esélyt, mert egyébként nagyon szeretem ezt hétvégén. De valahogy kikopott.
Azután most a nagy melegek hatására valahogy újra előkerült a gondolat. És ha már előkerült a gondolta, nosza, pihenjünk ebéd után 15-20 percet. Amúgy is “eltelefonozná” ezt az ember. A facebook görgetése helyett a délutáni eseményeket pörgetem végig a szemhéjaim mögül.
Egy probléma lehet csak: ha annyira “belemerülsz a gondolataidba”, hogy kipihenten kelsz fel, de már a vacsorához…
