A szitu gyors leírása: adott egy lakás, ahol a csövezés egy része a lépcsőházi lépcső építése miatt elakadt. Ezért én, mint villanyszerelő a lépcsőházban kopácsoltam kicsit a lépcsőn fekve két emelet között. A korláttól csak a fejem búbja látszott a hajammal.
Ajtónyitódás, kulcscsörgés, ajtócsukódás, lifthívás. És a következő párbeszéd játszódott le, fentről rám köszöntek:
“Szervusz Zsuzsikám!”
“Csókolom.”
“Olyan rekedtes a hangod, beteg lettél?”
“Hála Istennek én nem, csak a gyerekek.”
“Na, de nincs komoly baj, ugye?”
“Nincs szerencsére. Kicsit folyik az orruk, köhögnek, szedik a köptetőt, de jól vannak. Pár napot hiányoznak az iskolából.”
“Nocsak, a fiad újra tanul? Nem is mondtad.”
“Ó nem újra, hanem folyamatosan. Ügyesen olvas már.”
“Megyek a boltba, hozzak neked is dianás cukrot, Zsuzsikám?”
“Igen, köszönöm. És 2 fél literes kólát is tudna hozni? Aztán majd megadom az árát, jó?”
“Nocsak, te is láttad a takarítós videót a kólával és kipróbálod? Á hagyd a pénzt. Majd jövő héten te sütöd a hókiflit abból a különleges cukorból. Na meg is jött a lift, pá Zsuzsikám, majd becsöngetek, ha megjöttem.”
A többi már történelem…
