Időnként fellángol a vita, hogy egy panellakás felújítása során MMfalat vagy csövet tegyünk-e falba. Ennek megválaszolása igazi vitákat generál, ahol mindkét oldal tud pro-kontra érveket felsorakoztatni, és ez így van jól.
2000+ lakáson túl azonban azt kell mondanom, hogy a panellakás típusa szabja meg, hogy mit lehet és mit nem. Ezentúl pedig az ügyfél pénztárcája. Több megoldás is kínálkozik, de jó szakemberként azt vallom, hogy a biztonság az első, és második helyen az esztétika áll. Mindennek megvan a módja, de azért vannak olyan helyzetek, amikor nincs nagyon választási lehetőségünk: a vasbeton falakat nem lehet csak úgy összevissza marni-fúrni-vésni.
Ha már az előző szerelés – még az eredeti alumínium – kibírt ennyi időt, akkor valahol nagyon is jogos az elvárás, hogy nekünk tartós munkát kell végezzünk. Valamiért az él az emberekben, hogy a csövek a falban (és benne a vezetékek) jobbak, mint a falkábelek.
A legfajsúlyosabb érv egyébként az, hogy mi lesz vele, ha elfúrják. Bevallom ez teljesen jogos, mert tapasztalati úton is tudom, ha a falkábelt elfúrják, azt nehéz javítani. Nem lehetetlen, de nehezebb, mintha a csőben kellene megoldani ugyanezt. Erre általában én azt szoktam mondani: “Elfúrod? Már miért fúrnád el? Használd kérlek a dokumentációt, amit készítettünk, és nem fogod elfúrni.”
Hasonló oknál fogva volt egy nemrégi történés a csapat háza táján. A srácok tanfolyamon vesznek részt, ahol éppen ezen témakört érintették az oktatás keretein belül. Természetesen fellángolt a vita az elméleti és gyakorlati szakemberek között. (Mint a komment szekciókban, csak élőben.)
Kiváló kollégám és a másik kolléga jól összeveszett, szó-szót követett és a vita hevében az elmondások alapján már-már tettlegességig fajult a dolog. (Jó, mindenki kicsit máshogy mesélte el.) Ejj, de bele tudtam élni magam a szituációba! Nem vagyok egy nagy szájkaratés, sőt… de ilyenkor azért bizsereg az ember tenyere.
Mondtam is, hogy hú de megmondtam volna én is a magamét, mert sajnos velem mostanában nem szoktak vitatkozni. Rám nézett, tudod olyan komolyan, mint aki valami fontosat akar mondani: “Hát Péter, ne haragudj meg, jó, de nem csodálom. Olyan őrültnek nézel ki ezzel hajjal.”
