Inkább csak érdekesség ez, mint komolyabb szakmai tény. Bár egy érdekes fizikai jelenség az egésznek az alapja. És mivel nemrég sokat repültünk, természetesen ilyen jellegű hirdetések és cikkek jöttek szembe folyamatosan az “éterben”.
Ha már elém sodorta az élet, belekattintottam. A statisztika szerint minden utasszállító repülőgépet évente egyszer villámcsapás ér. Ez persze átlag, attól is függ, hogy milyen területen közlekedik. Az esetek többségében egy repülőgépet ért villámcsapás nem számít különleges, különösebben veszélyes eseménynek.
A villámlás nem tesz kárt a repülőgép belsejében és magában a szerkezetben sem. Ennek az az oka, hogy a jellemzően fémből készült borítás Faraday kalitkaként viselkedve megvédi azt, ami belül található. (Ahol nem fém a borítás, ott fémhálót alkalmaznak a védelem létrehozásában.)
A Faraday kalitka lényege az “árnyékolás”. Ez a zárt, vezetőből készült “doboz”, vagy háló megvédi az általa bezárt teret az elektromágneses sugárzásoktól és a villámcsapástól is. Repülőgép esetén a külső felület mentén fut végig a gépen, majd elhagyja azt.
Az istennyila a “vasmadár” egy kiemelkedő, hegyes részébe csap bele, – pl. a szárnyvég vagy az orr -, majd miután végigfut a felületen egy hasonló helyen hagyja el azt. A belépés és a kilépés helyén égésnyomok előfordulhatnak. Bizonyos esetekben ezeken a pontokon a borítás is megsérül, és előfordulhat, hogy az alatta található műszerek is “megérzik ezt”.
Jó néhány példa van arra, hogy a villámlás károkat okozott utasszállító repülőgépeken (volt olyan, amikor az üvegen keresztül a pilótát találta telibe). De mégis kijelenthetjük, hogy a komoly károsodás valószínűsége elég kicsi. Nap, mint nap repülőgépek tucatjait ér villámcsapás anélkül, hogy bármilyen kárt okozna.
