Érdekes tendenciát figyeltem meg a videómegosztó portálokon: a legnépszerűbb videóink azok, ahol valamit szerelek, szerelünk. Hiába nyomom a legjobb poénokat, hiába mutatnám meg, hogy azért vicces is tud lenni a villanyszerelő élete …
… nem és nem. Csak a szerelős videók. Meg persze a konnektorok (kapcsolóról még nem csináltam videót, de majd kipróbálom).
Szerencsére a másik nagyon népszerű dolog: a régészeti hírek. Ez is megér egy misét! Komolyan azt érzem, hogy már nem villanyt szerelni megyek a panelba, hanem hogy hátha találok valami “régit”, valami kor-dokumentumot.
Újság-részletet, cigis-papírt, tejes zacskót.
És ha már ott vagyok, – “és vésem, amit vésnem kell” -, hát akkor már felújítom az elektromos hálózatot (szigorúan a legmodernebb dolgokat figyelembe véve). Előkészítek néhány jövőbeli lehetőséget, kialakítok néhány plusz áramkört. Csak úgy mellékesen.
De közben meg árgus szemekkel figyelem a réseket, a gyári “kikönnyítéseket”, a strangot és környékét. Hátha az építésnél a drága munkások elrejtettek nekünk, jövőbeni felújítóknak valami apróságot. Valamit, ami egy parányi pillanatot őriz meg azokból a napokból, hetekből, amikor az adott lakás épült.
Egy-egy lelet esetén picit mindig megállok, és szoktam azon mélázni, hogy vajon hogyan telhettek a napjaik, mit ettek, hogyan dolgoztak, hová mehettek haza… Pici nosztalgia és emlékezés az elmúlt időkre, a gyerekkoromra. Nagyon szeretem.
