Azt mondják, amikor elutazol, mindig jó hazajönni. Ez teljesen igaz, és ilyenkor mindig úrrá lesz rajtam egy nosztalgikus hangulat. Nagyon szeretem ezt, sok mindent megvilágít, sok mindenre rájössz, és sok mindent egy picit máshogy értékelsz.
Az életben vannak nagyon meghatározó élmények. Azt hiszem az enyémben sok ilyen köthető a panellakásokhoz. Tulajdonképpen mikor elmegyek dolgozni reggel, olyan mintha haza mennék.
Vegyük csak sorba.
Panelben éltek nagyszüleim, gyerekként imádtam ott lenni. És bizony beleivódott az emlékezetembe a panel jellegzetes “illata” is. Emlékszem a bútorokra, a padlószőnyegre (néha még most is találkozom olyannal) és az HBO-ra, a Hugó a vízilót nagyon sokszor láttam. Na meg a galambok etetése az erkélyről!
Aztán az egyetemi évek: 2 olyan kollégiumban is laktam, ami ezzel a technológiával épült. Az egyik szuper volt, a másik … hát, mondjuk úgy voltak hihetetlen dolgok benne.
Az első albérletem szintén egy panel volt. Imádtam, mert nagyon jó környéken lakhattam. Gyorsan el lehetett jutni A-ból B-be, és a szomszéd néni is nagyon jó fej volt. Mondjuk mi is, mert nem buliztunk hangosan soha.
És végül, amikor lakást vettünk, kitaláljátok, mi volt az? Hát persze hogy panel! Végül ez a lakás volt az, ami elindított azon az úton, ahol most is járok, járunk. Itt születtek meghatározó döntések, és ez lett a főhadiszállás is.
Valami hihetetlen, hogy mennyire átszövi az egész tevékenységünket a “panellét”. A szlogenünk is ez: Panelben otthon vagyunk!
