Nincs hibalehetőség, mert akkor életekkel játszunk. Nincs megalkuvás, mert akkor életekkel játszunk. Nincs olcsóbb kivitelezés (vékonyabb vezeték, olcsóbb alapanyag), mert akkor életekkel játszunk.
Azt látom, hogy sokan körülöttem úgy tekintenek rám, mint egy megszállottra, ha a biztonságos hálózatokról van szó. Néha nem értik, hogy miért kell ezeket “túlbiztosítani”. És miért vagyok annyira szigorú, mikor a hibákról van szó.
Gyakorló villanyszerelői szemmel a biztonság alatt elsősorban azt értjük, hogy ne rázzon meg senkit az áram. Legyen minden ott, ahol lennie kell. Legyen meghúzva, eltakarva, biztonságosan megcsinálva.
Ha pedig netalán megtörténik a baj (mert előfordulhat), akkor életbe lépjenek azok a védelmi eszközök, amik megakadályozzák, hogy meghaljunk. Ezek is legyenek többször átnézve, letesztelve, mert akkor nyugodtan alszunk. És évente ellenőrizni is illik, hogy tényleg minden rendben van-e.
És ennek a biztonságnak van ám egy másik vetülete is, amivel viszonylag keveset foglalkozunk. Pedig az okosotthonok terjedésével, a digitalizáció térhódításával ezzel is foglalkoznunk kell majd: a hálózatok kiberbiztonsága.
Erről valószínűleg már jövőre több szó fog esni.
