A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.
Több oka is van, amit saját tapasztalatom alapján ismertem meg, és jobbnak láttam kiterjeszteni a kollégákra is. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy valaki nem szereti a hangokat a fejében. Sajnos ilyenkor az derült ki, hogy emiatt hosszú távon bizton nem fogunk tudni együtt dolgozni.
Szóval az első és legfontosabb dolog a koncentráció.
Még a kezdetek kezdetén nem feltétlen volt olyan nagyon tudatos minden. Vagy inkább úgy kell fogalmaznom, hogy nem az én tudatosságom volt benne. Ilyenkor az egyes részletekre annyira kellett összpontosítanom, hogy a zene vagy rádió egyszerűen lehetetlenné tette. Hibák jelezték ezt, amik a figyelmetlenségre voltak visszavezethetők.
A rádió volt az igazi rákfeném, nem megbántva sem az ott dolgozókat, sem azokat, akik szeretik. Én egyszerűen rosszul voltam tőle. Ugyanazok a zenék, ugyanazok a negatív hírek félóránként. Esküszöm, rosszul éreztem magam fizikailag, és estére kimerültebb és ingerültebb is voltam.
Hogy azért ne legyen teljesen unalmas a csend, megpróbáltuk a stand up előadókat hallgatni. Háááát… Ez volt az igazi katasztrófa! Nagyjából 10 perc, negyed óra múlva mindenki megállt a munkája közben, mert hallgatni kellett, és röhögni rajta.
Az utolsó próbálkozásunk is kudarcba fulladt. Sokat olvastam a klasszikus zene jótékony hatásáról, mind a munkára, mind az életvitelre. Bevezettük, jó is volt, érezni lehetett a chillt (chill = nyugis hangulatba van, lazulgat). De mikor már délelőtt 10-kor mindenki ásítozott, és belassult a meló, akkor be kellett látnom, hogy valami baj van. Bizony az a helyzet, ezt csak később olvastam, hogy pl. a 16 ütemes barokk zene segíti legjobban a meditációt.
Szóval, egy szó mint száz, ahogyan a pólón is van: ha táncolok kapcsold le a biztosítékot, mert mi nem hallgatunk zenét!
