És igen, végre ezt is megértük, és végre nyugodtan le is írhatom: megszűnt az anyaghiány. A megértéshez azonban kicsit vissza kell utaznunk az időben, és rögzítenem kell a témát is: A TELJESÍTMÉNYBŐVÍTÉS.
Ha ezt halljuk, akkor sokaknak a villanyóra cseréje juthat az eszébe. Pedig talán ehhez van az egésznek a legkevesebb köze. Tavalyelőtt és némileg halasztva, tavaly komolyabb változások léptek életbe ezen a terén. Bizonyos esetekben, amikor a meglévő csatlakozásunk nem teszi lehetővé a teljesítmény bővítést (egyszerűen fogalmazva, hogy több áramot tudjunk használni), szükség van a vezetékek, csövek és dobozok cseréjére is.
Ezt hívjuk egyszerűen szabványosításnak. Ennek kialakításában és a felhasználható eszközökben következett be változás (elsősorban a szolgáltatói tulajdonosváltások miatt, és az egységesítés jegyében). Bizonyos konstrukciókat kivezettek, másokat meg be. De a bevezetett termékeket nehézkesen és legfőképp lassan tudták csak gyártani.
Ezzel párhuzamosan eltörölték a rezsicsökkentést (ohhh pardon: a rezsicsökkentés csökkentéséről kell beszélnünk), amivel az olcsóbb tarifák felé fordulás érezhetően megnőtt. Szintén ezzel párhuzamosan a gáz hiánya (illetve az emiatti félelem) és ára az egekbe szökött, ami szintén kedvezett az elektromosan működő fűtési megoldások elterjedésének.
Ez vezetett oda, hogy iszonyú kereslet lett a különböző szabványos dobozok (és regisztrált villanyszerelők) iránt, viszont a gyártás nem tudta lekövetni ezt.
Ez az árakon is látszott: megindult a “szabadrablás”, és a “kinek mennyit ér meg” filozófia is felütötte a fejét. Namármost a szolgáltató ránk mutogatott, mi a gyártókra, a gyártók a szolgáltatókra, az ügyfélnek meg – jobb esetben – lett egy-két ősz hajszála. A kör bezárult.
Az idei év elejének történései hatására változás történt – amik nagyrészben ugyan a tavalyi események következményei, és úgy néz ki, hogy a tendencia most megfordul: van anyag bőven.
Úgyhogy indulhatnak is a teljesítménybővítések és szabványosítások, amit mi elsősorban panellakásoknál vállalunk.
