Tampere egy város Finnországban. A térképet sokat nézegetve, streetview-t és webkamera képeket elemezve nem túl nagy város, sok agglomeráció beli településsel. Még több tóval, szép utcákkal, csinos vonatokkal és villamossal. Van minden, mi szem szájnak ingere.
És hogy miről is nevezetes és mi köze mindennek az egészhez?
Tulajdonképpen semmi és minden. Villanyszerelő szempontból nem lényegesebb, mint bármi más, de Villany Péter szempontból azért fontos. 1 hét múlva ilyenkor már ott fogunk ülni egy brutál nagy csarnok lelátóján és drukkolunk a magyar jégkorong válogatottnak.
Szóval, hogy Tampere amper-e, az majd rajtunk is múlik. Ugyanis bár a finnek azért jól el vannak eresztve energiával, bőséggel van nekik minden is, ami zöld vagy zöld közeli forrás. Az elektromos energia előállítás 3 fő alappillére az atom-, a szél- és a vízerőmű.
És bár saját termelési lehetőségekben mi el vagyunk maradva (10,8 GW szemben a 22,1 GW termelési erőforrással – és ebben jelentősek náluk a külső nyersanyagra nem utalt potenciál, itt van köztünk nagy különbség), de mi mégis visszük magunkkal az energiát.
Gyűjtögettük egész évben, tavaly Ljubljana után ismét készen állunk. Elcsomagoltuk már, ott lesz velünk. Reméljük a kis átlátszó palackokban felengedik a repülőre is.
Apropó Ljubljana. Erről jutott eszembe mennyire szerettük azt a várost! És tavaly frankón benne voltunk párszor a TV-ben. Idén is törekszünk erre, ezért most már készültünk mi is. Új séró, új öltözet, fotogén kiállás. Nincs más hátra, mint: “Hajrá Magyarország!”
