A lakásfelmérések alkalmával mindig eljutunk arra a pontra, amikor a fürdőben, wcben, illetve a konyhában az elszívásra terelődik a szó. Alapvetően a különböző helyiségekben más és más az elszívás funkciója.
Míg a fürdőben a pára elszívása lenne a fő funkció, addig a mellékhelyiség és a konyha esetén a szag elszívásról beszélhetünk. És ez utóbbi kettő is eltérő kialakítással és módokon történik. Panellakások esetén pedig ez egy teljesen különállóan kezelendő jelenség.
A panelokban a központi elszívó úgy van kitalálva, hogy elszívja a levegőt a wcből/fürdőből/konyhából. Hogy egyben van-e a konyha és a fürdő-wc, illetve működik-e a központi elszívó, az egy másik kérdés.
De minden esetben érdemes egyeztetni erről a gondnokkal. Ugyanis jó pár éve több baleset/tűzeset is volt a nem megfelelő elszívás okán. Ezért a legtöbb paneltömbben erre külön figyelnek/figyeltek, vagy ha eddig nem tették, akkor előbb-utóbb a rendszeres katasztrófavédelmi ellenőrzéseken felhívják majd a figyelmet erre.
Működő elszívóknál szagelszívót/páraelszívót belevezetni nem túl célszerű, mert azzal gyakorlatilag átpumpálható másokhoz a szag/pára. A szagelszívó ugyanis erősebben “tolja” bele a levegőt a csőbe, mint amilyen erősen a központi elszív, ezzel is megtörve az úgynevezett kürtőhatást.
Ezért van pl. „lyuk” alul az eredeti házgyári ajtókon. Ha teli ajtóra cserélődik a wc/fürdő ajtaja, akkor nem tud a lakásból “berántani” oda levegőt, magyarán akkor a wc-ben fixálódik a szag, a fürdőben meg a pára. Igazán akkor lesz ez a maximumon, ha még ajtószigetelés is kerül körben a keretre, mondván „ne is jöjjön ki a szag”.
Sajnos tapasztalat az is, hogy az elszívók, a nem megfelelő beépítés miatt, ha nem is rögtön, de egy idő után “csörögnek-csattognak”. Ez már nem csak a tulajdonost fogja zavarni, hanem adott esetben a szint-szomszédokat is. Ilyenkor egy-egy bejelentés, és hopp, már szerelhető is le az elszívó ventilátor.
