Az a durva, hogy lépten nyomon találkozom az ingatlan árakkal. Főként panel lakások árával, lévén ezzel foglalkozom szinte 100%-ban. A minap találkoztam egy hirdetéssel: 11. kerületi 60 négyzetméteres panellakás 110 millió Ft. Száztízmillió Forint.
Az a durva, hogy egy ingatlanos portál szerint ennyiért medencés, tengerparti villát kapsz Spanyolországban. Hogy ez normális-e? Az ingatlan ár (és még pár dolog) nem normalitás kérdése. Egyszerűen csak annyi: van-e aki ennyiért megveszi, vagy nincs.
Ha az adott lakás tulajdonosa el tudja adni ezért a pénzért, akkor ez a normális ára annak a lakásnak. Ha nem tudja eladni, akkor nem az. Lehetne árnyalni a képet azzal például, hogy sok tulajdonos elsőre néha irreálisan magas árat kér a lakásáért, mondván ráérek eladni. Ha viszik jó, ha nem viszik, majd lejjebb megyek. Lehet ez ebben az esetben is így volt.
Azt tapasztaltam – és ebben a különböző ingatlanos portálok elemzései is megerősítenek – bizony az ingatlanok ára között mindig is voltak különbségek. Hol kisebb, hol nagyobb. Már csak amiatt is, hogy az ország mely területén, mely településen, mely környékén és mely utcájában helyezkedett el az adott “kecó”.
Olcsóbb nem lett semmi sem (néha a várakozások ellenére sem), 20 évvel ezelőtt is 2-3-szor annyit kértek el Budapest felkapottabb kerületeiben, ugyanolyan panellakásokért, mint a város kevésbé népszerű kerületeiben. Ez azóta sem változott. Az árak? Na azok igen, változtak. Aminek meg voltak az okai, de ez most nem ennek az írásnak mondandója.
Amikor mi költöztünk ezelőtt 20 évvel (eredetileg nógrádi gyerekek vagyunk), és lakáskeresésben voltunk, a helyzet nagyjából ugyanez volt. Preferált területünk a jelenlegi lakóhelyünk volt, és már akkor is ez volt a jellemző. És hogy normális volt? Igen, azt gondolom, az volt. Realitás.
