Ahogy itt ülök, és írom ezeket a sorokat, már csak mosolygok a múlt hét hétfő reggelén. Sőt, pontosabbnak kell lennem: az elmúlt hetek hétfő reggelein. Mert most több is lett belőlük.
Biztosan ismered te is ezeket a hétfő reggeleket, amiket igazán mindenki utál. A filmekben. Meg lehet a valóságban is. Ez most olyan volt. Mikor hajnalban felkelsz, azután elindulsz, és ott motoszkál a fejedben az az esti álom, és az a picinyke gyomornyomorító érzés.
Mert az egész hétkezdés arról szól, hogy valamit eltervezel (legalább van terved!), az tuti fix rajtad kívülálló okok miatt felborul (ilyen ez a popszakma?). És nagyon gyorsan, hatékonyan, mindenki számára elfogadhatóan újra kell tervezned az egészet.
És újra, és újra, és újra.
Hogy mégis miért élmény lesz belőle és nem stressz? Nagyon egyszerű: olyan kollégáim vannak, és olyan emberek vesznek körül, akikkel a legnehezebb akadály is könnyedén leküzdhető.
És a végén minden a helyére kerül, mindenki elégedett.
