Igen csodálatos a gyermeki elme. A maga “egyszerűségével”, nem bonyolítja túl a dolgokat, tényleg olyannak látja őket, amilyenek. A másik tulajdonsága az őszinteség, de ez egy másik történet.
A mai napra ehhez kapcsolódóan egy feladatot hoztam, amit egy történettel kezdek. Néha elviszem a gyerekeket magammal dolgozni. Általában olyan napokon, amikor olyan feladatok vannak, amik gyorsan elkészülnek és több helyre is megyünk (főleg felmérésre, bejárásra, ha olyan a helyzet).
És természetesen a biztonság ebből a szempontból is kulcskérdés, soha semmilyen veszélynek nincsenek kitéve. Együtt például sosem jöhetnek, mert akkor ott kő kövön nem maradna…
Ebben a konkrét helyzetben megkértem a gyerkőcömet, hogy a tekercsben lévő és előkészített MMFal kábelre tegyen már fel 4 db csatos wago-t. Már elment, amikor hirtelen beugrott, hogy 4-et mondtam neki és nem 3-at (3 színből áll ez az MMFal: barna, kék, zöldsárga).
Hát jó, gondoltam majd visszahozza. Amikor visszatért azt mondja nekem: “Apa, felraktam. De tudod erre még kettő ráfért volna. Feltegyem szerinted?”. Úgy néztem rá, mint borjú az új kapura, “Ezt meg, hogy csinálta?” – gondoltam magamban.
Ezen felbuzdulva a múlt héten feladtam ezt a rejtvényt a kollégámnak is. Ti is gondolkodjatok rajta. Segítségképpen: a képen látható réz kábelről van szó.
Bara-Horváth Péter – „Villany Péter”
