Sajnos megint egyre többször hallok-olvasok villamos tüzekről. (Na nem a körúti villamos leégéséről.) Bár a hírek sokszor megvezetnek, de gyakran hozzáteszik már a címben: “elektromos hiba”, “a konnektor a hibás”, stb.
Az elektromos tüzek leggyakoribb forrása a nem megfelelő, “laza” kötések. A kötés nem más, mint az a pont, ahol a vezeték össze van kötve vagy egy másik vezetékkel (az úgynevezett kötődobozban), vagy egy berendezéssel (lámpák, dugaljak, stb.). Ezeken a pontokon, kötéseken lehetnek szereléstechnikai gondok, vagy anyagfáradási problémák.
Az első esetben nekünk szakembereknek (szerelőknek) kell a lehető legkörültekintőbben eljárnunk: egyrészt kiváló minőségű anyagokkal és eszközökkel kell dolgoznunk, másrészt nagyon oda kell figyelnünk a munkánkra.
A második esetben, az anyagfáradás sajnos megkerülhetetlen, hiszen, mint minden, a műanyag és fém részek is idősödnek, öregszenek (és bizonyos esetekben fogynak is). Természetesen a régi időkben is készítettek kiváló minőségű, biztonságos termékeket, de a 40 év, az 40 év.
A leggyakoribb általam tapasztalt ilyen hiba a konnektorokban következik be. A vezetékek általában csavarokkal vannak rögzítve azokhoz a fém részekhez, amikbe a készülék dugvilláját dugjuk be.
Ebben az esetben vagy a csavarok, vagy a dugvillát fogó fém részek szorító hatása gyengül el az idők folyamán. Emiatt az áramátvitel is gyengül, ami a fém részeken melegedést, forrósodást okoz.
Ez vezethet aztán a kábel szigetelésének vagy a konnektor műanyag részeinek olvadásához. Mivel ez az olvadás igen magas hőmérsékleten következik be, sajnos a környezetében található gyúlékony anyagok szinte biztosan lángra kapnak, és pillanatok alatt megvan a baj.
Az esetek nagy többségében szerencsére az önkioltás vagy egy zárlat rövid távon “megoldja” a problémát, és nem ég le a lakás.
Vajon mennyi ilyen eset lehet napjainkban, amik nem kerülnek be a hírekbe?
