Ha azt mondom Paks biztosan mindenkinek az atomerőmű jut elsőre az eszébe. Kinek a Paks I., kinek a Paks II., vérmérséklet függvényében, de mindenképpen erről lett híres a város elsősorban.
De történt itt egysmás az évek alatt. 1973-ban kezdték meg a lakótelep építését. 1971-ben Paksot középfokú központtá minősítették, és elrendelték az ország egyetlen, leendő atomerőművének a felépítését. Remélték, hogy az ipari létesítmény vonzani fogja a dolgozókat, 2000-re 22–23 000 főre becsülték meg a város jövőbeli létszámát.
A tervezést 1974-ben a Pécsi Tervező Vállalat kapta meg, egész pontosan annak Ifjúsági Irodája. Ekkor az építkezések első fázisa már lezárult, emiatt az Ifjúsági Iroda csapata felemás helyzetbe került: teljesen egyedi koncepciót nem tudtak végbevinni Pakson, viszont mindenképpen változtatni akartak a panelházak sablon tervének a sivárságán.
5 fázisban fejlesztették tovább a panelházakat.
Első lépésben (ez volt a legkönnyebb) hullámzó elemekből álló, ismétlődő „szerves díszítéssel” látták el a végfalakat és a bejárat fölötti falrészeket. A korábban dobozszerű kaput pedig kicserélték a falakon végigfutó mintázathoz hasonló bejárattal. Változtattak az erkélyeken is, így érdekes összképet alkottak az addig egyhangú tömbök.
Az akkori építészek és a kultúra egyéb képviselői / résztvevői között szinte késhegyre menő vita alakult ki. Az egyik oldal a változtatások ellen, az építkezések minél olcsóbb és hatékonyabb (gyorsabb) kivitelezését támogatta. Míg a másik oldal az építészet a természethez való visszatérését pártolta a rideg betontömbök variálásával, dekorálásával.
A vita egészen sokáig tartott, főként újságcikkeken keresztüli üzengetések formájában. A vége az lett, hogy a Pakson kísérletező csoportot feloszlatták, és gyakorlatilag minden ment tovább a “normális” kerékvágásban. Napjainkban az energiatakarékosság jegyében végzett szigetelések igyekeznek megtörni a monoton szürkeséget, akár színes falakkal, akár különböző művészek egészen nagy festményeivel.
A paksi tulipános házak követők nélkül maradtak: nem épült több olyan épület, amelynek végfalain organikus díszeket próbáltak volna alkalmazni. Mára a tulipánok sem maradtak fenn, 2001-ben szigetelték a falakat. Bár próbálták a motívumokat megmenteni, a régi fotók szerencsére máig tanúskodnak a kísérletről, amelyben a lakótelepeken élők ezreinek próbáltak emberibb, barátságosabb környezetet teremteni.
