Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor azt hiszed, már mindent láttál. Amikor elhiszed, hogy mindent (is) tudsz. Mondjuk általában ilyenkor beüt a krach, csakhogy az elbizakodottságot egy kicsit visszanyomja.
Szerencsénkre a panelvillanyszerelésben ilyen nincs. Ott még most is úgy kezdünk bele egy lakásba, hogy fel vagyunk készülve arra, hogy nem úgy lesz a hálózat, mint akár az egy szinttel lejjebb felújított lakásban. Ezt a változatosságot szeretem benne, és ez teszi az összes lakást egyedivé.
Ennek ellenére szeretünk érdekes vizekre kirándulni. Általában akkor következik ez be, amikor egy-egy régi elégedett ügyfelünk kéri segítségünket egyéb villanyszerelési feladatokban. Így jutottunk el a jelenlegi “tett helyszínére” is, ahol egy családi ház padlásán dolgozunk, egy egyéb okok miatt félbehagyott munkát segítünk befejezni.
Ilyen esetekben általában igen bátran csapunk a lovak közé, és aztán az első “kapavágásnál” szembesülünk a dolgok hátulütőjével. Itt szerencsére előre tudtuk, hogy mivel is állunk szemben, és mivel nem vagyunk olyan srácok, akik a megígért segítségből kihátrálnak, megoldottuk a feladatot.
A fújt padlás-szigetelés miatt – remélem jól írtam a nevét -, muszáj voltunk beöltözni. Elképesztően menő érzés volt egy ilyen ruhában, és persze lehetett a fotókat küldeni a családnak, meg a kollégáknak.
Én bevallom, a kezdeti vonakodás után igen lelkesen végeztem a rám ruházott tevékenységet. Ez a ruha tényleg nem ereszt át! Igaz ugyan, hogy iszonyú meleg van benne (plusz a padlás sem hideg), de tény hogy nem jut be belülre semmi sem.
Mondjuk igen, be sem jut, de ki sem jut semmi sem. Kivéve a cipzár felett a kapucni szélén, az orrom körül. Na ott igen, ott kijut a levegő. És hát… ha előző este babot vacsoráztál…
