Ha már előttünk a hétvége, és az eggyel ezelőtti bejegyzésben felelőtlenül kijelentettem, hogy a hétvégék és ünnepnapok kivételével egész évben tombolhat a panelfelújítási szezon.
Nos biztosan mindenki hallott már a kollégája barátjáról, hogy az ő nővérének az életét a panellakásban mennyire megkeserítette a hétvégén állandóan felújító szomszédság. Ez az a helyzet, amire csak azt mondjuk: “Hát igen, vasárnap puhábbak a falak.”
A másik ilyen eset, amikor a tulajdonos segítségével kiírjuk, hogy milyen munkálatok fognak zajlani az adott héten (külön szoktuk az egyes hangosabb napokat kiemelni, biztos, ami biztos). Hát ekkor aztán boldog boldogtalan fúr-farag egész héten folyamatosan.
Egy kis vésés bal oldal lentről, egy pinduri fúrás jobb oldalt középről, de jó hosszan azért, és a délutáni csendes pihenő alatt is egy-egy kalapácsütés el-elcsattan fentről. Szerintem az az indíttatás, hogy ha már jelezték a faliújságon/liftben, akkor legalább a többség arra haragszik, aki kiírta.
Történt is ilyen esetem, amikor egy csütörtöki napon – mi már hétfőn letudtuk a hangos részt -, dél tájban élénk zúgás vette kezdetét nem messze tőlünk. Mondtam is fennhangon a kollégámnak: “Nem hiszem el, megyek szólok neki, alszik a gyerek!”.
Ebben a percben csöngettek. Joggal dühös anyuka állt a küszöb előtt, és a “Meddig csinálják még?!” felkiáltás ki is tört, mint a vulkán. Amint szólásra nyitottam a szám, hirtelen fúrás zaja hallatszott, és anyuka csak ennyit mondott: “Nem maguk?” – “Mi hétfőn voltunk.” – “Tudom, számoltunk vele, el is mentünk itthonról.”
Majd mint a nyári zápor, úgy elviharzott. Szerintem nem is köszönt, valószínű rohant megkeresni a zaj forrását.
Egy szó mint száz, az esetek 99%-ában tartható az előzetesen kiírt menetrend, és ügyelünk arra, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzuk a lakóközösségnek. De sajnos az a tapasztalat, hogy mások nevében nem nyilatkozhatunk…
