Egy időben sok-sok ilyen felirattal találkoztam különböző stílusú családi házak esetében. Voltak ebben szebbek és jól karbantartottak, és voltak… hát hogy is mondjam…
Mondjuk ki vagyok én, hogy ezt megítéljem? Erre a szituációra is igaz: mindenki először saját háza táján sepregessen. Kivéve a villanyszerelőt, ő néha más háza táján is sepreget. Mi meg különösen: más lakása táján sepregetünk.
Kettős a nyomás: egyrészt a lakásban keletkezett port és piszkot nem szabad kivinnünk a folyosóra. Illetve hát ki szabad, de az egész folyosót feltakarítani az komoly feladat. Másrészt a munkakörnyezet tisztasága elsődleges fontosságú.
Egy pici “kavics”, rálépsz, elcsúszol rajta, pici PUFF, már kész is a baj. Egy falból kiszedett régi vezeték széthagyva – belegabalyodsz, elesel, PUFF és kész a baj. És még számtalan ilyen lehetőséget tudnék mondani.
Emiatt minden munkafázis után szabályozva van, hogy mennyire és milyen módon szükséges kitakarítani. Ez egyszerűen elemi érdek. A fontosságát sokáig nem vettem tudatosan számításba. Csak amikor láttam, hogy ha bent rend van, kint is rend van, mármint a folyosó is tisztább marad, akkor kezdtem el vele komolyabban foglalkozni.
Igen, be kell látnom, hogy ez már olyan szőrszálhasogatásnak hat. És néha valóban sok időt elvesz. És azt is megértem, ha valaki azt mondja: “hogy majd a végén”. Megértem, de meg nem engedem.
