Nem tudom mennyire ismeritek Bósa Istvánt, aki a ‘90-es évek egyik legérdekesebb csalója. Sztorijára mindenki felkapja a fejét. Annak idején gyerekfejjel még nem igazán értettem, miért ilyen nagy szám ez.
Valószínű leghíresebb tette a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetének az áruba bocsátása, ami mind a mai napig egyedülálló idehaza. Ügyeskedők mindig is voltak és lesznek is, főként az építőipar területén, ahol sok olyan lehetőség van, amire az átlag ember még csak nem is gondol.
De hogy kezdte a “pályafutását” a csalókirálynak is nevezett Bósa úr?
Hát bizony, panel lakások eladásával. Az akkori időkben ezeket a lakótelepeket főként a területileg illetékes Tanácsok közreműködésével építették, és lakáshoz jutni rajtuk keresztül lehetett.
Emberünk felismerte, hogy milyen kiskapuk találhatók az igénylés folyamatában, és elmondása szerint is: “Az az izgalmas, amikor fel sem épül a létesítmény, de már el van adva.” – ez azért manapság is ismerős helyzet.
Az építkezések gyönyörűen mentek, az eladásokat csak az limitálta, hogy egy-egy lépcsőházban hány lakást terveztek építeni. Ha valaki esetleg kételkedett is, kiment az adott címre, és láthatta, hogyan emelkedik ki a földből a 10 emeletes panel, aminek 8. emeleti 49 négyzetméteres erkélyes lakása majdan az övé lesz.
Sajnos jó pár ember számára okozott keserű csalódást az építkezés befejeződése. Ugyanis költözni már nem tudtak. Ekkor derült ki a csalás, és bukott le emberünk. Nem igen találtam róla leírást, hogy a “beszedett” pénzekkel végül mit csinált és sikerült-e behajtani rajta.
Innen indult hát “pályafutása” és ért el aztán a “csúcsra” a pályaudvar „tetejének” eladásával. Felnőtt fejjel jobban értem már, és a vele való interjút érdemes egyszer meghallgatni. Biztosan sokat színez és mesél, de jól adja elő.
