A tegnapi folytatásaként nézzük meg a másik nézőpontot. Ez ténylegesen az, amikor a tulajdonos “korbáccsal áll felettünk”, hogy hajtson minket. És az embernek az az érzése, hogy mindenbe beleszól, mindent megnéz, mindent jobban tud…
Bevallom én magam sokszor dolgozom úgy, hogy a tulajdonos ott van. Kollégám is van, aki úgy került mellém, hogy a lakását újítottuk, és annyira megtetszett neki ez az egész, hogy nálunk kötött ki.
Szeretem, ha tulajdonosként “belefolynak” a dolgokba (néha be is fogom őket a munkába, bár volt olyan, akinek hirtelen sürgős dolga akadt). Úgy tapasztaltam, jobban magukénak érzik a felújítás ezen szakaszát is, és nem elhanyagolható az sem, hogy látják, mi miért és hogyan van.
De a korlátait is látom.
Első lépésként nálunk a kora reggel az aznap tervezésével indul, ezért ez egy rettentő fontos időszak. Ha ebben valaki zavar akár engem, akár a kollégákat, az egész nap hatékonysága kárba veszhet. Aztán jön az emiatti idegeskedés (hogy nem úgy halad a munka, ahogy kellene), ami magával hozza a nagyobb hibázás lehetőségét.
Mivel egy ideje már csinálom ezt a munkát, csak a rutin feladatok esetén (kábelek ragasztása, gipszelés) bocsátkozom párbeszédbe. Fontos megérteni, hogy a “tényleges” villanyszerelési feladatok (kapcsolások, lakáselosztó) már komoly koncentrációt igényelnek.
Hiszen – bár nem látszik – életekkel “játszunk”, ha hibázunk! (Emiatt van például az, hogy nagyon-nagyon ritkán hallgatunk rádiót – ha én ott vagyok akkor soha -, egyértelműen figyelmetlenséget okoz.)
Ezért elképzelhető, hogy a kollégáknak csináltatok a képen látható pólóból.
