Nincs jobb szó rá, minthogy egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag “berobbant a nyár”. Ilyenkor mindig rengeteg telefont kapunk, ahogyan az előző években is, hogy klímát szeretnénk, ehhez kéne ellenőrizni a hálózatot, bírja-e.
Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.
Mikor ez az írás megjelenik, akkor nagy valószínűséggel éppen úton leszünk egy különleges helyre. Éppen most messzebbre utazunk ugyan, mint szoktunk, de időnkbe simán belefér.
Sokáig kísérte minden tevékenységemet egy görcsösség. Nem a rossz értelemben vett görcsösség, ami blokkolhat egy idő után, hanem az a fajta, amikor nagyon neki feszülsz és pörögsz dolgokon, és ragaszkodsz hozzájuk.
Egy időben sok-sok ilyen felirattal találkoztam különböző stílusú családi házak esetében. Voltak ebben szebbek és jól karbantartottak, és voltak… hát hogy is mondjam…
Azt mondják, amikor elutazol, mindig jó hazajönni. Ez teljesen igaz, és ilyenkor mindig úrrá lesz rajtam egy nosztalgikus hangulat. Nagyon szeretem ezt, sok mindent megvilágít, sok mindenre rájössz, és sok mindent egy picit máshogy értékelsz.
Ezek a szomszédok nem azok a szomszédok, akik ott laknak mellettünk! Ezek a szomszédok a csupa nagybetűs SZOMSZÉDOK. Emlékeztek még?
Amikor mindenki leteszi a lantot az iskola szekcióban, és a diákok elmennek nyári “szabadságra”, a villanyszerelő csak ekkor indul neki úgy igazán a betűk és paragrafusok erdejének. Indul a tanfolyam szezon! De miért is? Elsősorban 2 oka van.
Láttam egy rövid videót, amit egy srác vagy lány (nem tudtam eldönteni) réz drótból fonott nagy kerek nyalóka formára hajlítgatott valamit nyalogatott. Eskü nem hittem a szememnek! Megnéztem vagy 20-szor.
Lépten nyomon, és gyakorlatilag naponta találkozom azzal a jelenséggel, amit egy mondással érzékeltetnék most: “A jó pap holtig tanul”. Igaz ez a villanyszerelőre is, mind szakmai, mind emberi oldalról.