
Bizony jó csapat vagyunk!
Nemrégiben olvastam (és már korábban többször is), hogy az ember az aktív élete 70%-át a munkájával, a munkahelyén tölti. Szerintem ez önmagában is brutális szám, függetlenül attól, hogy pontos-e vagy sem.
Nemrégiben olvastam (és már korábban többször is), hogy az ember az aktív élete 70%-át a munkájával, a munkahelyén tölti. Szerintem ez önmagában is brutális szám, függetlenül attól, hogy pontos-e vagy sem.
Szeretem az emlékeimet, és szeretek elmerengeni rajtuk. Nem, ezek nem a “mi lett volna ha” típusú emlékek. Ezekben nem igazán hiszek, úgy gondolom elvonják a figyelmet a jelenben megteendő dolgokról.
Az egyik legfontosabb dolog egy kis cég esetén is: a fejlesztés. Számomra ez mára már vitathatatlan. De ugyanakkor mit is jelent ez? Mit fejleszt egy villanyszerelő? Azonkívül, hogy mondjuk áramot egy aggregátorral…
Mindig izgalommal telve várok egy-egy munkakezdést. Kiváltképp az első napot: a kicsomagolást. Nagy izgalommal bontok le ezt-azt, mert elképzelhető, hogy találunk valami érdekeset.
Azt mondják, hogy “ami nem öl meg, az megerősít”. A székelyek ezt kiegészítik: „Kivéve a medve. Mert az megöl”.
Érdekes időszak előtt állunk. Vagyis hát benne élünk. Figyelemmel kísérem a változásokat, de néha még nekem is túl gyors a tempó. Pedig hát az Y generáció tagjaként azért részben már részesei voltunk ennek.
Nem gondoltam volna, hogy eljön ez az idő. Illetve igazából azt nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan jön el ez az idő. Hol vagyunk már az általános iskola idején megismert Commodore 64-hez képest…
Múlt héten láttam. Szerelem első látásra. Aztán amikor rákeresve megláttam, hogy azért “annyira nem is, mint amennyire gondoltam hogy”, elengedtem. Marad a jelenlegi egy újabb változata.
Hétfőn már írtam róla, hogy milyen fantasztikus hetünk volt, minden nehézség ellenére. De ha már lehet ezt tetézni, akkor miért ne legyen még nehezebb.
Bevallom azért engem is meglepett, hogy a weblapunknak ekkora a sikere. S, hogy miért? Mert sok szempontból nem a kitaposott utat járjuk