Paneltípusok és történelem

Egyik nagy célom, hogy minden féle típusú házgyári panellakásban dolgozhassak egyszer. Újítottunk fel már jó néhányat, de még van hova fejlődni ezen a téren. Hogy érthető legyen, hogy milyen nagyszabású vállalás is ez részemről, egy rövid sorozatban közzéteszek egy kis történelmi áttekintést.

A teljesség igénye nélkül, viszonylag röviden foglalkozom a lakótelepek kialakulásával, az ezekhez vezető okokkal. A paneltípusok különbözősége ebből adódik.

Villanyszerelési munkáimban elsősorban az úgynevezett nagypanelos épületekre koncentrálok, mert ezek vannak többségben. Ezeket tudtuk anno iparosított technológiával, nagy arányban gyártani és építeni.

Érintőlegesen írok majd az egyéb építési módokról is, amikből ez kialakulhatott, és amik hatással voltak a fejlesztésekre, az újabb és újabb paneltípusokra. Szó lesz a három fő paneltípusról: a házgyárakról (a villanyszerelés szemléletű csoportosításom alapja elsősorban ez), a blokkos és a zsalus építési technológiákról.

Szó lesz a három fő paneltípusról: a házgyárakról, blokkos és zsalus építési technológiákról.
Szó lesz a három fő paneltípusról: a házgyárakról, blokkos és zsalus építési technológiákról.

Kezdjük is: egy pici történelem

Miért is alakultak/alakulhattak ki a lakótelepek és a panel épületek? Ha röviden és nagyon tömören akarom megfogalmazni, akkor 2 jelentősebb okot tudok említeni.

Az egyik, hogy a II. világháborúban nagyon sok épület pusztult el, sokan maradtak fedél nélkül, és az építkezési alapanyag kezdetben törmelékek formájában rendelkezésre állt. Ezek felhasználható részeiből (pl. a téglákból) blokkokat, paneleket lehetett készíteni, ezekkel gyorsabb volt a kivitelezés.

A másik ok, hogy a tömegeknek a lakhatását meg kellett oldani. Sokan vándoroltak a „munka után” az ipari központokba, ahol viszonylag rövid idő alatt kellett megoldani a lakhatási gondokat. Ezt a gyorsabb megvalósítást hivatott szolgálni a folyamatosan fejlesztett panelos és házgyári technológia.

Ha panel, akkor lakótelep

Ezek az építési módok elsősorban lakótelepek létrehozása során játszottak szerepet, ezért amikor „panelről” beszélünk, óhatatlanul is a lakótelep jut eszünkbe. Ezért ha a panelos építkezés kezdeteit látni szeretnénk, akkor a lakótelepek keletkezését kell megvizsgálnunk.

Bármilyen hihetetlen, de az első lakótelepet (és valószínű többet is) már a középkorban létrehozták. Szerencsére egy ilyen telep mind a mai napig fennmaradt. Augsburg városban található úgynevezett Fuggerei mind a mai napig lakott. Jelenleg 67 ház 147 lakásában több mint 150 lakónak biztosítanak otthont.

Minden házban két, 45- 65 négyzetméter alapterületű lakás található, de önálló bejárattal. A földszinti lakásokhoz hangulatos, belső udvarra nyíló kert tartozik, a felsőkhöz pedig saját padlástér. Az egész telep elrendezése már a tervezéskor annyira korszerű volt, hogy a mai napig alig kellett rajta változtatni. Már akkor létrehoztak műhelyeket, istállókat is, utóbbiak ma garázsként üzemelnek.

1521-ben létrejött az első lakótelep

Már 1521-ben létrejött az első lakótelep a Fuggerei
Az első lakótelep a Fuggerei 1521-ben jött létre

A telepet a gazdag augsburgi bankár Jacob Fugger hozta létre még 1521-ben. Elsősorban olyan önhibájukon kívül szegénységben élő emberek szociális megsegítésére, akik előtt még nyitva állt az újrakezdés lehetősége. Tulajdonképpen bérlakásokról van szó. A várólista pedig igen hosszú. Bár egy szociális lakótelepről beszélhetünk, a takaros kis házak láttán még sincs ilyen érzése az embernek.

Fejlemények, amik elősegítették a panelos építkezés tényleges kialakulását

A lakótelep építési „hullám” elindítójának a 19. századi angol ipari forradalmat tekinthetjük: amikor is tömegek vándoroltak munka reményében az akkor kialakult, fejlődő térségekbe. A városokat és községeket hirtelen elözönlő „ember-áradat” egyre súlyosabb problémákat okozott: elsősorban lakhatás terén, amiből aztán egy sor másik – főleg szociális jellegű – gond adódott.

Franciaországból példa egy lakótelepre a guise-i Familistère
Franciaországból példa egy lakótelepre a guise-i Familistère

Ezek megoldásán már a század második felében dolgoztak. Franciaországból példa egy lakótelepre a guise-i Familistère. A tulajdonos Jean-Baptiste André Godin a városon belül létrehozott egy lakótelepet, ami a vasgyár mellett, a munkások és családtagjaik lakóhatására szolgált. 3 darab, négy emelet magas épületet építettek, ahol 2-3 szobás apartmanok voltak.

A közösségi tereket folyamatosan fejlesztették, hogy a modern munkavállalókat minél jobban segítsék: óvoda, iskola, színház, majd üzletek is helyet kaptak a komplexum csaknem 18 hektáros területén. „Csúcsidőben” csaknem 1200 ember lakott itt.

Bár a franciaországi példa nem volt egyedüli, mégis a problémák igazi megoldása csak az I. világháború utáni drasztikus lakáshiány csökkentés miatt következett be. A különböző építészeti mozgalmak (pl. Bauhaus), a vasbeton, mint technológia feltalálása segítették elő a tömeges lakásépítéseket Európa szerte.

Bár a két világháború közötti viszonylagos békeidőben a fejlődés töretlen volt, a II. világháború utáni években még ugyanezen építészeti és technológiai elveken alapult a lakótelepi lakások kivitelezése. Az akkori szintén súlyos lakáshiány rövid időn belüli csökkentése volt az elsődleges cél, s emiatt indult fejlődésnek a blokkos, majd a házgyári technológia.

Európa az ’50-es években

A II. világháború utáni Európában a nagymértékű lakáshiány megoldását az építés nagymértékű iparosításában látták. Németországban a használható építési törmelékekből késztettek úgynevezett falazóblokkokat, amiket aztán az adott helyszínen csak „fel kellett állítani”.

Az úgynevezett blokkos épületek
Az úgynevezett blokkos épületek

Ezek az úgynevezett blokkos épületek még a hagyományos tégla-építés elvét követték, viszont az előre gyártott blokkok méretbeli pontatlanságai miatt időigényes utómunkálatokra volt szükség (pl. vastag vakolás). A válaszfalak többnyire téglából készültek, a víz és villanyszerelés szintén hosszantartó folyamat volt.

Emiatt a blokkos építési módszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem enyhítette számottevően a lakásgondokat. Bár megoldást nyújtott az építőanyag-hiányra (elsősorban építési tégla volt kevés) és abból főzött, ami volt (törmelék), de a tömeges lakásépítésre alkalmatlan volt.

A fenti tények felismerése okán Franciaországban már 1948-ban Raymond Camus mérnök szabadalmaztatta előgyártási rendszerét, ami tulajdonképpeni szimbóluma lett a francia házgyári építési technológiának.

Végül ezt a rendszert vette át a Szovjetunió, ez a rendszer került továbbfejlesztésre, és lett alapja a hazai lakótelepi építkezéseknek is. Ez az úgynevezett nagypanelos építési mód már alkalmas volt a lakásépítés tervezett szintjének eléréséhez, mert a rendszer képes volt nagyszámú elem gyártására.

Megérkeztünk: a nagypanelos építési mód

Idehaza a korábbi blokkos építési mód alkalmazása során nyert tapasztalatok alapján már az ‘50-es végén több nagyvállalat is próbálkozott nagypanelos épületeket építeni. Ezek általában még olyan anyagokból készültek (pl. valamilyen könnyűbetonból), amik hosszú távon nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Már az ‘50-es végén több nagyvállalat is próbálkozott nagypanelos épületeket építeni
Már az ‘50-es végén több nagyvállalat is próbálkozott nagypanelos épületeket építeni

A hazai kutatás-fejlesztés során az első “működőképes” nagypanelos építkezés a külföldi példákhoz képest viszonylag későn, 1962-ben realizálódott. Dunaújváros Péccsel karöltve, egymástól tanulva évi kb. 1200 és 1300 lakás “előállítására” volt képes.

Meghirdették az első lakásprogramot

Az 1960-as évek elejére hazánkban is megteremtődtek a feltételei a tömeges lakáshiány enyhítésének. A fő problémát a hazai “próbálkozások” során az jelentette, hogy bár szerkezetileg sokat fejlődtek az épületek, de a gyártási technológiájuk nem (értsd: nem lehetett sokat gyártani belőle).

Közben az akkori kormányzat meghirdette a lakásprogramot (az elsőt), ami 15 év alatt 1 millió lakás megépítését tűzte ki célul. Ez közel 67.000 lakást jelentett évente.

Hogy ez elérhető legyen, döntöttek arról is, hogy bevezetik a szovjet házgyári technológiát, és létrehoznak 10 darab házgyárat a már meglévő panel- és poligon-üzemek mellé. Ezek a házgyárak voltak hivatottak a magas fokú gyártási technológia révén a kívánt lakásmennyiség elérését megvalósítani. Számszakilag akkor ez azt jelentette, hogy a termelés ⅓-át kellett, hogy adják majd ezek a gyárak.

Milyen gyárakról is van szó?

Az egész iparosított technológia és a házgyárak rendszere Franciaországból indult ki. Innen indult “hódító” útjára, innen vették át a szovjetek, így az akkori korban kézenfekvő volt, hogy általuk került aztán hozzánk is.

Iparosított technológia és a házgyárak
Iparosított technológia és a házgyárak

Természetesen az eredeti francia terveken (mind a gyártást, mind az építést beleértve) minden országban módosítottak, fejlesztettek a tapasztalatok alapján. De a szocialista blokkban a szovjet típusú tervek “forogtak”, ezek kerültek “ajándékként” például Kubába, vagy egyes dél-amerikai országokba is (gyakorlatilag ugyanaz, csak más-más néven).

A lakáshiány enyhítésére és a megfelelő kapacitás elérésére 10 házgyárat terveztek létesíteni. Idehaza kritikus fogadtatásra talált a szakemberek egy része előtt a szovjet házgyárak fejlesztett típusai. Ők jobbnak találták az akkor még csak “papírról” ismert dán megoldást a rugalmasabb lehetőségek miatt.

Ennek több fórumon is hangot adtak, és az akkori kormány a “nyomás hatására” engedélyezte, hogy 1 házgyár dán Larsen-Nielsen típusú legyen. Mint kiderült, ez azért történt, hogy az itt szerzett tapasztalatokat beépíthessék a további házgyárak fejlesztéseibe.

Az első házgyár megalakulása

Elérkeztünk az első házgyár bemutatásához. Nincs is jobb mód erre, mint korabeli szemelvényeket és képeket nézegetni a Budapesti Házgyári Kombinát I., ismertebb nevén a Szentendrei úti házgyár építésének idejéből.

Budapest, 1964. február 24.

A 108 méter hosszú csarnok alapja készül a szovjet tervek alapján a Szentendrei úton, a 2. számú Épületelemgyár helyén épülő első fővárosi házgyárnál, amely a lágymányosi és óbudai lakótelepeket látja majd el, szobanagyságú panelekkel. A korábbi gyárat átalakítják és az új gyártócsarnokot mellé építik, melynek előregyártott elemeit és a betonalapokat a 31-es Építőipari Vállalat készíti. A háttérben az Óbudai Gázgyár épületei.

Budapest, 1965. július 29.

A legkorszerűbb építési módszerekkel épült gyártócsarnok. Kipróbálásra készen áll a Szentendrei úti házgyár. Az építkezés kivitelezői: a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat és a Gép- és Felvonószerelő Vállalat dolgozói jelenleg a technológiai berendezéseket próbálják ki.

Budapest, 1965. szeptember 15.

Az Építésügyi Minisztérium 43. számú Építőipari Vállalat dolgozói annak az épületnek az alapozásán, fogadószintjén dolgoznak, amely az első lesz, ami felépül az óbudai házgyár elemeiből, a budafoki kísérleti lakótelepen.

Ezzel megkezdték a Szovjetunióból vásárolt házgyárban készült építőelemek felhasználását. A Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat (LAKÓTERV) és a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI, vagy TIPUSTERV) mérnökei magyar sajátosságoknak megfelelően dolgozták ki a házgyárban készülő lakások technológiáját.

A 60 lakásos típusházban, amelyet elsőként Budafokon építenek fel, az átlagos lakás alapterület 48 négyzetméter. Az építkezés menetét rendkívül meggyorsítja, hogy az épület alapozását is előre gyártott elemekből készítik.

A második házgyár

Korabeli szemelvények és képek a Budapesti Házgyári Kombinát II., ismertebb nevén a Larsen-Nielsen féle házgyár építésének idejéből.

Budapest, 1966. július 18.

A budapesti Larsen-Nielsen rendszerű házépítő kombinát építkezésén a vasbeton födémpaneleket helyszínen előregyártó telepen az ács, vasbetonszerelő és betonozó szocialista brigádok is maradéktalanul teljesítették vállalásukat. A 31. sz. Állami Építőipari Vállalat tíz brigádja a kongresszusi munkaversenyben a kombinát határidő előtti átadását vállalta. A tervek szerint szeptember 30-ra befejezik a nagycsarnok építését.

Budapest, 1968. január 16.

Épül az első dán-ház Újpesten. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 43-as Állami Építőipari Vállalat II. Ferencvárosi Házgyárának termékeiből megkezdték az első lakóház építését Újpesten, az Árpád úton. A dán gyártmányú, Larsen-Nielsen rendszerű házgyári termékek jól vizsgáznak. Az első termékekből épülő lakóháznál az elemek milliméter pontosságúak, az építők jelenleg napi két lakást szerelnek össze.

A II. Házgyár teljes kapacitással napi hat lakás paneleit készíti el, és ezeket a helyszínen dolgozó szerelők egy nap alatt összeállítják majd. Az újpesti házban 132 lakás épül, egyszoba hálófülkés és egyszoba kéthálófülkések.

Budapest, 1968. július 5.

Július 5-én Dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese avatta fel a II. Budapesti Házgyárat. Az avatóünnepségen részt vettek a gyár építésében közreműködő 15 vállalat képviselői és az üzem legjobb dolgozói.

Az ünnepségen megjelent Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, az exportáló dán részvénytársaság két alapító tagja és főrészvényese, R. A. Larsen és A. Nielsen.

Budapest második házgyárában az avatásig összesen 600 lakás falelemét készítették el. Ezekből az épületszerkezetekből az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) 43-as építőipari vállalat dolgozói Újpesten és az Árpád híd pesti hídfőjénél már három 112 lakásos épületet szereltek össze.