A szitu gyors leírása: adott egy lakás, ahol a csövezés egy része a lépcsőházi lépcső építése miatt elakadt. Ezért én, mint villanyszerelő a lépcsőházban kopácsoltam kicsit a lépcsőn fekve két emelet között. A korláttól csak a fejem búbja látszott a hajammal.
“Péter!” – hallottam valahonnan, s mivel ismerősnek tetszett az orgánum, hát meg is örültem neki, lehet megismert a régi ügyfél… “Péter!” – hívott újra, én meg forogtam, megkerültem az autót is, hátha az épületek felől jön a hang – “Itt vagyok.” – szóltam.
Nos hát vannak ezek az állatok. Szó sincs róla, szeretem őket. Talán a környék macskái kivételek: ezek itt nálunk sajnos telepiszkítják kertet, és nemcsak büdös, de egészségesnek sem mondanám.
Az elmúlt hét fantasztikus volt. Lehet végre a jó kis meleg, lehet a kiváló tervezés és végrehajtás okozta “sokk” miatt, de egy pillanatra meg kellett állnom.
A legtöbb helyen, ahol hálózatot újítunk fel – mint ahogyan a múlt heti lakásban is -, az alumínium kábeleket és vezetékeket részben vagy egészben ki szoktuk szedni a falakból, csatornákból.
Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.
Mikor ez az írás megjelenik, akkor nagy valószínűséggel éppen úton leszünk egy különleges helyre. Éppen most messzebbre utazunk ugyan, mint szoktunk, de időnkbe simán belefér.
Láttam egy rövid videót, amit egy srác vagy lány (nem tudtam eldönteni) réz drótból fonott nagy kerek nyalóka formára hajlítgatott valamit nyalogatott. Eskü nem hittem a szememnek! Megnéztem vagy 20-szor.
Lépten nyomon, és gyakorlatilag naponta találkozom azzal a jelenséggel, amit egy mondással érzékeltetnék most: “A jó pap holtig tanul”. Igaz ez a villanyszerelőre is, mind szakmai, mind emberi oldalról.
Itt az idő: “Apa kezdődik!” Mikor ezek a sorok kikerülnek a “forgalomba”, már a repülőn ülünk, és úticélunk először Frankfurt, majd Helsinki, és végül vonattal Tampere.