Vissza-visszatérő probléma, és talán, ahogy az évek haladnak egyre inkább az lesz. Az elavult hálózatról kell szólnom. Egy használt és lelakott lakás vásárlásánál ez nem probléma: szabadon garázdálkodhatunk.
Sokszor megkapom itthon – persze teljesen jogosan -, hogy nem vagyok egy nagyon borotválkozós típus. Nagyjából ez azt jelenti egyébként, hogy nem szeretek. Volt anno az “a borotválkozás élmény!” reklám.
Bár korábban nagyon féltem ezektől az alkalmaktól, mert nem éreztem kellőképpen magabiztosnak magam, és nem tudtam miről is fogunk beszélgetni, vagy hogy hogyan is lesz pontosan egy ilyen felmérés.
Nos hát vannak ezek az állatok. Szó sincs róla, szeretem őket. Talán a környék macskái kivételek: ezek itt nálunk sajnos telepiszkítják kertet, és nemcsak büdös, de egészségesnek sem mondanám.
Egy szakember életében nagyon fontosak a visszajelzések. Bár sokáig nem tudatosult bennem ennek fontossága, főleg amiatt, mert a szakmai képzettségre koncentráltam elsősorban.
Korábban a WI-FI kapcsán már kutakodtam kicsit a témában. Kb. 4-5 éve még általános jelenség volt az akkori routereknél, hogy 2-3 fallal arrébb már jelentősen fogyott a jeléből.
Kérdésként felmerült: “Van ez a hogyishíjják, ami megmenti az életem, ha markolászom a villanyt, mi is a neve?”. Most tekintsünk el a szemantikai pontatlanságoktól (szemantika: jelentéstan, a szavak jelentésével foglalkozó tudomány).
Emlékszem apu mondta mindig, amikor valami értelmetlen dologgal találkoztunk a panellakásban, hogy “Fiam, ne agyalj rajta sokat, itt előbb volt a kőműves, mint a villanyszerelő, ezért van így!”.
Én magam régóta korán kelek, és szeretek is korán kelni. Azt tapasztaltam, hogy ez jót is tesz nekem. A hajnalok sötét csendjei vagy az éppen felkelő nap mindig az enyémek. Ez az én „énidőm” .
“De a törpök élete, nem csak játék, és mese!” – gyerekkorom egyik kedvenc hétvégi rajzfilmje volt a Hupikék törpikék, és abban ez volt a főcímdal egyik sora. Beégett elég rendesen.