Minden jól sikerült munka után felmerül az ügyfeleink részéről, hogy miért is nem alapítunk generálkivitelező csapatot, mert ha mindenki olyan profin csinálta volna a dolgát, mint mi, akkor minden rendben lett volna.
Időnként előkerül, és olyankor mindig nagyot megy a közösségi médiában, az a Robert Boschnak tulajdonított mondat, miszerint – „Nem azért adok magas fizetéseket mert sok pénzem van. Azért van sok pénzem, mert magas fizetéseket adok.”.
Így igaz, aminek nagyjából az a lényege, hogy nem unatkozunk egy percre sem. Persze, ha dolgok simán mennének, akkor nem beszélhetnénk erről.
“…Szökünk a sötétség elől, falakon átrohanunk, ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai …” – sokszor jut eszembe a fenti refrén. Főleg olyankor, amikor egyik lakásból megyünk a másikba. Mi, a panelek vándorai.
Mondhatni, hogy régivágású csávó vagyok, de imádok telefonálni. Főleg az a legjobb, amikor engem hívnak. És igazság szerint szerencsére sokat és sokan hívnak. Nem csak az ingatlanpiaci rodeó és a támogatások miatt, hanem mert jó régen szerelünk panel villanyt, és szolgálunk kiváló munkával. És ennek bizony híre megy.
Régebben csak legyintettem arra, ha valaki a minőségbiztosításról és a minőségbiztosítási rendszerekről beszélt. Úgy gondoltam, hogy ez csak egy olyan lózung (jelentése: jelszó – a német Losung szóból, üres mondás), amivel pénzeket lehet lehúzni a vállalkozásokról.
Ez teljesen pontosan így hangzik: 1 hét pihenés, 1 nagy lakás, 3 szakember, 3 munkanap. S hogy mit is jelent ez villanyszerelő nyelven? 1 hét pihenés után feltöltődve, 1 nagy 70 négyzetméteres lakást 3 kiváló munkásember 3 munkanap alatt profin “készre huzalozott”.
Szeretem, mikor össznépileg dolgozunk egy-egy projekten. Ez esetünkben azt jelenti, hogy mindannyian ott vagyunk, és egy lakáson dolgozunk. Ez lehet szerelvényezés, vagy a felújítás egy korábbi szakasza.
Az esetek nagy többségében elég jól menedzselem a csapat idejét. Szépen lehet látni előre, hogy melyik munka mennyi időt vesz igénybe, és hogy milyen határidővel vállalható a következő projekt.
Még általános iskolás voltam, mikor ezzel a szöveggel találkoztam: “Keményen, mint a vídia!” Mivel édesapám akkoriban olyan helyen dolgozott, ahol használtak vídiafejű fúrót, kivételesen tudtam, hogy mit jelent.