Tényleg nagyon szeretek fővállalkozóknak vagy generálkivitelezőknek dolgozni. Természetesen megválogatom, hogy kivel “szűröm össze a levet”, de többségében ilyen szempontból állandó, visszatérő “kuncsaftjaim” vannak.
Bizonyos esetekben nagyon szeretek fővállalkozóknak/generálkivitelezőknek dolgozni, mert adott esetben igazán jól mutatja a gondolkodás és felépítésbeli különbséget cégeink között.
Minden év elején készül egy terv (pontosabban előző év végén), hogy adott évben mit szeretnénk megvalósítani. Mind bevételben, mind kiadásban, mind lakásszámban, mind fejlesztésben.
Hiszem, hogy mindig mindennek oka van, ami körülöttünk történik. Ez nem nagy megállapítás. Ezek egy részéről talán tehetünk, egy részéről talán nem. De hogy az adott szituációkra hogyan reagálunk, az már igencsak rajtunk múlik.
“Gyerekként utáltuk (nagycsoportos ovisként én legalábbis nagyon), felnőttként mit nem adnánk érte” – na mi az? Igaz-igaz, a címben lelőttem a választ.
Bizony-bizony, indul a szezon – több irányban is: egyrészt indul az egyik kedvenc sportunk a jégkorong, másrészt az NFL is kezdetét veszi (hellyel-közzel ez utóbbit is követjük). És indul a panel villanyszerelések szezonja is.
Mindenki életében eljön az a pont, amikor számot kell vetni azzal, hogy hol is tart most. Nálam ez a nyári szünet előtti nagy rohanás kellős közepén jött el.
A múlt heti őszinteségi rohamra valószínű komoly hatással volt az, hogy szinte minden nap kikerült címlapra egy-egy cikkem. Ez mondjuk az okos-kütyükkel kapcsolatban nem is meglepő, de hogy az is átmegy a szűrőn, hogy én miért szeretem a nádasokat?
Ezekben az igazi nyári napokban igazán élmény egy panellakásban dolgozni. Nincs ott nagy forróság? A vasbeton nem szívja magába a meleget? Hogy lehet bírni? Jönnek a kérdések.
Az augusztus lesz idén az az időszak, amikor talán végre sikerül kicsit lazábbra venni a tempót. Rengeteget és feszített tempóban dolgozunk és a csapat ezt igazán megérdemli.